Kérem szépen, tessék elhinni, hogy nagyon figyeltem. Dashner azonban úgy behúzott a csőbe, ahogy kell. Adott egy jó első rész, majd itt a második, és most lehet ücsörögni a tűkön, mert a megfejtés a harmadik kötetben lesz…
A figyelem felkeltve, a szereplők sorsa bizonytalan, mi olvasók pedig várjuk, hogy akkor most mi is ez az egész, mert nemhogy válaszokat nem kaptunk, de már annyi a kérdés, hogy csak na. Az azonban kétségtelen, hogy ez a jófajta, izgalommal teli várakozás. Hőseink egymás után teljesítik a próbákat, miközben az olvasóhoz hasonlóan csak kapkodják a fejüket. Az egymáshoz való viszonyuk átalakul, átértékelődik, és ugyanúgy homályban tapogatós, mint egyelőre maga a végkifejlet. Az biztos, hogy aki ezt a sorozatot, elkezdi, azt valószínűleg jól be is szippantja. Kétlem, hogy lenne olyan ember, aki Az Útvesztő után ne volna kíváncsi arra, hogy ez a jóember mit fog kihozni ebből a rejtélyes, és bizony nem nagyon széplelkeknek való sztoriból. Mert azt azért ne felejtsük el, hogy a hőseink gyerekek, viszont a megpróbáltatások nem a legfinomabb, lekíméletesebb fajtából valók. Némelyik fejezet határozottan borzongató, ahogy azt egy ilyen műfajú történetnél az ember el is várja, ám csak a legritkább esetben kapja meg. Dashner azonban szerencsére fantasztikus érzékkel bánik ezzel a stilisztikai eszközzel, pontosan tudva, hogy meddig feszítheti a húrt.
Thomas karaktere egyre színesebb, elevenebb, mondhatni szerethetőbb, legalábbis a szónak abban az értelmében, hogy érte lehet izgulni. Teresa tettei, átalakulása viszont meglepő, de majd a harmadik részben talán erre is választ kapunk.
A kötet külalakjára nem lehet panasz, jól passzol a filmes borítós első részhez, és magához a könyv hangulatához is. A fordítás ezúttal is rendben van, annak ellenére, hogy legutóbb mások magyarították a szöveget.
A könyvért köszönet a Cartaphilus kiadónak.
Dobos Attila
Kiadó: Cartaphilus
Fordította: Havadi Krisztina
Megjelenés éve: 2014
Terjedelem: 415 oldal





