Justin Cronin A Tizenkettek című könyve a Szabadulás-trilógia második kötete. Kezdem azzal, hogy A szabadulás című első rész zseniális volt. Már az elejétől teljesen elvarázsolt, és képes volt fenntartani az érdeklődésemet a több mint 800 oldalas kötet végéig. Olyan plasztikusan mutatta be az elpusztult világban túlélésért küzdő kicsiny közösség harcát a fertőzöttekkel, hogy szinte együtt lélegeztem azokkal a nagyszerűen megformált karakterekkel. Összességében el lehet mondani, hogy a trilógia első része akár önmagában is teljes képet ad a világról, amit Cronin papírra álmodott.
Nagyon izgatottan és várakozástelin vettem hát kezembe a második részt. Többórányi olvasásra készülve huppantam kedvenc fotelembe, hogy lássuk, mi történt Amyvel és a többiekkel…
…aztán elkezdtek fogyni az oldalak, és szembejöttek a vadonatúj szereplők, helyszínek, mert Cronin úgy döntött megmutatja, mi is történt akkor, amikor a vírus elszabadult, vagyis visszamentünk az időben közel száz évet ahhoz képest, ahol legutóbb abbahagytuk…
…ami még nem is lett volna baj. A gondok ott kezdődtek, hogy a stílus, ami az első kötetet jellemezte itt épp csak nyomokban volt felfedezhető. Rengeteg szóismétlés, kidolgozatlan(abb) karakterek, sőt olykor fölösleges leírások sorjáztak egymás után. De nem adtam fel, gondolván, ha ezen a visszatekintős részen túl leszünk, majd ismét visszatalálunk a régi kerékvágásba. Elvégre az első kötet is két szinte teljesen külön részre bontható – igaz, ott mindkettő zseniálisan volt leírva…
…majdnem 250 oldalnyi terjedelemmel bír a „bevezetés”, ami sajnos egyáltalán ne tudott beszippantani. ezután találkozhatunk újra a régi kedves ismerősökkel, A szabadulás végéhez képest plusz öt évvel később…
…ám a varázslat ekkor is elmaradt. Szerintem az atmoszféra az, ami kiiktatódott ebből a második részből, mert az ötletek most is nagyon jók lennének; Amy, Lila, Peter és a többiek figurája továbbra is izgalmas kellett volna, hogy legyen, de valahogy nem lett kiaknázva a lehetőség. Olyan mintha az egész könyv a vihar előtti csend lenne, s a vihar majd csak a harmadik részben zúdulna ránk. Annyit sikerült azért elérnie Croninnak, hogy várom a befejező részt, mert egyrészt érdekel, mi lesz a történet vége, másrészt nem tudom elfogadni, hogy ha valaki megalkot egy olyan remekművet, mint A szabadulás, utána hogyan írhat egy ennyivel gyengébb folytatást…
…a legjobban azzal tudom érzékeltetni a különbséget a két kötet között, hogy az első részt 4-5 nap alatt olvastam el, ezzel a másodikkal közel két hétig birkóztam. Pontosítva a helyzet: A szabadulás 10/9, A Tizenkettek 10/4…
Dobos Attila
Kiadó: Cartaphilus
Megjelenés éve:2013
Terjedelem: 646 oldal
Related Posts
King legújabb regénye ismét magával ragad utánozhatatlan stílusával, jellemábrázolásával, sőt a könyv befejezése után pár nappal is azt érzem, tovább olvasnám Devin Jones életét, amelyen…
Lisa Kallistó, a jeges tóvidéken élő háromgyerekes anya pont olyan, mint a többi agyonhajszolt anyuka. Tökéletesnek látja mások életét, de úgy érzi, a sajátján nem…
A Bäckström-sorozat első kötete – Svédországban szokatlanul perzselő a nyár. Május óta tart a kánikula, egy csepp eső sem esik, szellő sem rezdül. Aki csak…
Már a könyvelőzetes is nagyon meggyőző volt, plusz a borító is tetszetős. Nekifutottam. Aztán olvastam. Olvastam és jókat nevettem, miközben a történet is érdekes volt. A…