James Patterson egy megbízható író. Igaz, több műfajban is alkot, de ha krimit ír, akkor számítani lehet arra, hogy egy nagyon pörgős, nem túl sok karaktert mozgató, ám izgalmas regényt olvashatunk. És ez pontosan így van ezúttal is.
A volt First Lady temetési ceremóniájára érkeznek az hírességek a Szent Patrik-székesegyházba, amikor csuhás fegyveresek ejtik túszul őket, hogy aztán minden egyes celebért igen komoly váltságdíjat követeljenek.
Túsztárgyalónak az éppen halálosan beteg feleségétől hazatérő Michael Bennett nyomozót kérik fel. A férfi igyekszik higgadtan, nyugodtan végezni a munkáját, ahogy az a nagykönyvben meg van írva, ám hamarosan rá kell döbbennie, hogy a túszejtők nagyon felkészültek, és előre tudják a rendőrség minden lépését.
A hatóságoknak igen komoly fejtörést okoz, hogy hogyan jussanak be a székesegyház épületébe úgy, hogy arról az emberrablók ne szerezzenek tudomást. Több lehetőséget is számításba vesznek, de végül be kell látniuk, hogy a Szent Patrik olyan, mint egy erőd, amit csakis ostrommal lehetne bevenni, ám arra nincs mód, mert a túszok életét nem kockáztathatják.
Patterson mestere annak, hogy az olvasó érdeklődését minden másodpercben fenntartsa. Ezt azzal is fokozza, hogy több mint száz rövid fejezetre bontotta ezt a kötetet is, így még inkább egy sebesen száguldó vonaton érezhetjük magunkat. Egyetlen hátránya az efféle regényeknek, hogy a szereplők nem lesznek igazán elevenek, mert egyszerűen nem marad idő arra, hogy alaposabban megismerjük őket. Ennek ellenére remek olvasmány A harag börtönében (csak zárójelben jegyzem meg, hogy a magyar cím nagyon ötletes és frappáns lett), és a két főszereplő – Bennett és a túszejtők vezetője, Jack – kellőképpen hangsúlyosak, hogy egymás ellenpólusai lehessenek.
A végső megoldáshoz vezető út számomra egy kicsit összecsapottnak tűnt, viszont tartalmazza azt, ami egy jó krimihez elengedhetetlen: a meghökkentő csavart.
Ha valaki még soha nem olvasott krimit Pattersontól, nyugodtan kezdheti ezzel a művel, mert hozza a szintet, amit az írótól elvárunk, ha pedig valaki már olvasott tőle, ezúttal sem fog csalódni. Patterson ebben a műfajban olyan, mint a rockzenében az AC/DC: várjuk az új lemezt, pedig/mert tudjuk, hogy mit fogunk kapni. És ez pontosan így van jól.
Köszönet a könyvért az Alexandra Kiadónak.
Dobos Attila
Kiadó: Alexandra
Fordította: Tavasz Marianna
Megjelenés éve: 2014
Terjedelem: 367 oldal
Related Posts
2014. június 15-én elhunyt Daniel Keyes, akinek nevéhez több nagyszerű regény is fűződik, ezek közül talán a legismertebb a Virágot Algernonnak. A szerző utánozhatatlan stílusa,…
Lisa Kallistó, a jeges tóvidéken élő háromgyerekes anya pont olyan, mint a többi agyonhajszolt anyuka. Tökéletesnek látja mások életét, de úgy érzi, a sajátján nem…
Már a könyvelőzetes is nagyon meggyőző volt, plusz a borító is tetszetős. Nekifutottam. Aztán olvastam. Olvastam és jókat nevettem, miközben a történet is érdekes volt. A…
Szeretem a Myron Bolitar-sorozatot. Ezúttal sem kellett csalódnom. Talán egy leheletnyivel gyengébbek a poénok a történet elején (nem lényegtelen adat, hogy ez a kötet az…