Annyi mindent írtak már a rasszizmusról. Nem írtak még igazán jól a rasszizmusról. Mert az nem egyszerűen idegengyűlölet, hanem egy társadalom minden tettet meghatározó viszonya, hozzáállása egy kisebbséghez, amelyben ott van minden apró megnyilvánulás: hogy elhúzódnak a másiktól, ha más a bőrszíne, hogy fel sem merül senkiben, hogy aki fehér, az hangoztassa ezt, de egy feketének benne kell lennie az élete minden mozzanatában.
Ruth egy színes bőrű ápolónő egy kórházban, ahol húsz éve végzi tökéletesen a munkáját. Egészen addig, míg egy fehér férfinek, az Árja Testvériség vezetőjének kisfia meg nem születik. Ruth ugyanolyan gondosan ápolja a babát, míg meg nem kérik: ne érjen hozzá, mert ezt kérte az apja. Az apja, aki a fehér felsőbbrendűséget hirdeti. Aki sokkal inkább árja, mint apa. És sokkal fontosabb a számára, hogy egy fehér ápolónő gondoskodjon a kisfiáról, mint bármi más.
Ruth tehát nem megy a közelébe, egészen addig, míg nincs más választása. A kisfiú pedig meghal. Ruth-t gyilkosággal vádolják meg, azzal, hogy megölte a gyereket. Azzal is, hogy megakadályozhatta volna a halálát.
Egy középosztálybeli, fehér ügyvéd védi, egy érzékeny, talpig becsületes nő, aki a per során döbben rá arra, hogy mit sem érnek az arról szóló elvei, hogy a bőrszín nem számít az igazságszolgáltatás előtt. Hogy velejéig mindenki át van itatva egyfajta passzív rasszizmussal, hiszen az emberek többsége nem bántja a színesbőrűeket, csak nem ül le melléjük a buszon, ha választhat, és azt tippeli, hogy jóval többen ülnek börtönben, mint a fehérek közül. Hogy nem íratja olyan iskolába a gyerekét, ahová feketék is járnak. Hogy elnéz másfelé, ha bántják őket, és büszke, mert nem vert meg még egyet sem.
A rasszizmus nem egy állapot, hanem egy társadalom folyamatosan változó hozzáállása a kisebbséghez. Valahol az elején, ott egy kis három éves fejében kell elkezdeni azt, hogy a passzív formája se alakulhasson ki, hogy ne lehessen mérce a bőrszín, hogy ne legyenek emberek, akiknek lehajtott fejjel kell járniuk, és kiüríteni a zsebeiket a boltokban, mielőtt távoznak.
Mindegy, mi lesz Ruth sorsa. Azt Jodi Picoult elrendezi. Az nem mindegy, velünk mi lesz, mi mit teszünk, vagy nem teszünk a rasszizmus, a kirekesztés ellen. Ezt meg nekünk kell elrendeznünk magunkkal.
Borsos-Kőszegi Erika
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Oldalszám: 400 oldal
Megjelenés: 2017. június 22.
Méret: 135 mm x 215 mm
Kötés: Kartonált
ISBN: 9789632936543
Related Posts
Két tény: sosem szerettem a meséket, Jodi Picoult a kedvenc kortárs íróm. Jelentem, a kedvencem és lánya írtak egy olyan tündérmesét, amit az utolsó percéig…
Két nő egymásra találása, gyermekvállalás, vallás, igazságszolgáltatás – ezek a főbb hozzávalók a Gyere haza című regényhez. Tudom, vannak olyanok, akik idegenkednek némelyik, netán több…
Hát, először arról, hogy mi nem tetszett ebben a regényben. Jó, most pedig arról, hogy miért volt Picoult-nak ez a könyve is zseniális. Valószínűleg a…
Jodi Picoult váratlan fordulatokkal teli regénye az emberi sorsról, a szenvedélyről, a bűnről és a megváltásról. Vermont államban egy kisváros élete teljesen felbolydul, amikor az…