Könyvajánló – Jodi Picoult: Gyere haza

Két nő egymásra találása, gyermekvállalás, vallás, igazságszolgáltatás – ezek a főbb hozzávalók a Gyere haza című regényhez. Tudom, vannak olyanok, akik idegenkednek némelyik, netán több összetevőtől is. Én mégis azt tanácsolom, hogy engedjék el az előítéleteket, az idegenkedést, és olvassák el ezt a könyvet. Nagyon komoly okom van, hogy ezt mondjam, ugyanis a séf a legjobb, aki ezekből az alapanyagokból egy igazi ínyencfogást képes alkotni.
Zoe és férje, Max többször is sikertelenül próbálkoznak beültetéssel, sőt az utolsó alkalommal a gyermekük halva születik. A férfi nem bírja tovább a nyomást, és elhagyja a feleségét, akinél nem sokkal később rákos betegséget diagnosztizálnak.
Zoét, aki zeneterapeutaként dolgozik, a felépülése után egy napon felkeresi Vanessa, aki egy iskolában dolgozik tanácsadóként. Egy szuicid lány számára kér segítséget a lelkileg még egyáltalán nem egészséges Zoétól, aki vállalja is, hogy foglalkozzon Lucyvel.
Vanessa és Zoe kapcsolata hamarosan elmélyül, olyannyira, hogy a szomszédos államban házasságot is kötnek. Gyermeket szeretnének, és erre lenne is esélyük, hiszen még van három lefagyasztott embrió, amik beültethetők. Vanessa örömmel vállalná a terhességet, ám mint kiderül, az embriók beültetéséshez Max engedélye is szükséges. A volt férj, aki már nem iszik, sőt egy egyházi felekezet megbecsült tagja, a lelkipásztora tanácsát kéri, aki meg is adja azt…
Kedvenc szerzőm ezúttal is a rá jellemző alapossággal, szeretettel és felkészültséggel mesél. Többször megálltam olvasás közben, hogy rácsodálkozzam egy-egy mondat hihetetlen mélységére. Most sincsenek giccses jelzőáradatok, csak-azért-is-elérem-hogy-sírva-fakadj jellegű mondatok, mégis egyaránt szól a szívhez és az értelemhez. Ezúttal sem akarja osztani az észt, nem teszi le a voksát konkrétan egyik oldal mellett sem, bár valószínűleg a megoldás ismeretében ezt a véleményt nem osztja majd mindenki. Nem irigylem Picoult-t, mert már az, hogy a vallást ilyen komolyan, és nem feltétlenül az elvakult: ‘csak az igaz, ami a Bibliában meg vagyon írva’ eszméje szerint részévé teszi a történetnek, valószínűleg sokakból ellenérzést válthat ki.
Engem ez a műve is elgondolkodtatott, elvarázsolt – így marad a függőség, és a vélemény: Jodi Picoult képtelen hibázni.
A kötetért köszönet az Athenaeum kiadónak.
Dobos Attila

Fordította: Sóvágó Katalin
Kiadó: Athenaeum
Megjelenés éve: 2012
Terjedelem: 474 oldal