Könyvajánló – Julia London: A vad skót

Hát, kérem szépen, van az úgy, hogy az ember csak lubickol és lubickol a komfortzónájában, mert az jó. Aztán valahonnan jön egy kósza ötlet, hogy jaj, ugyan már, most valami másra van szükségem – miközben érthető módon gőze sincs, hogy ez valóban így van-e.

No, valami ilyen kattanás vezetett arra engem, hogy olvassam el A vad skót című romantikus regényt. Nagyon tudatosan és éretten felkészítettem magam, hogy itt akkor most ne akarjak majd együtt nyomozni senkivel; ne akarjak olyan mondatokat keresni, amik pár szóban olyan életbölcsességről tesznek tanúbizonyságot, amik ott vannak az orrom előtt ugyan, de jómagam nem tudom megfogalmazni; vagy ne akarjak a csillagok közt holmi birodalmi rombolókkal száguldozni képzeletben, netán hitvány orkokat meg sárkányokat legyakni stb.

A borítón látható szépséges ruhában pompázó hölgy és a hiányos ruházatú, ám roppant kidolgozott felsőtestű úr jól illusztrálta (szó szerint), hogy a romantika és szenvedély igézete fogja hamarosan elárasztani a lelkemet.
És lőn. Nincs mellébeszélés, már a Prológus olyan miliőt teremt, ami azonnal messzire röpíti a szürke hétköznapokból az olvasót. A történet nincs túlbonyolítva, ám ez nem is a műfaj ismérve, viszont – igen, csodálkozzatok csak! – mesterien van tálalva.

Margot, a zöld szemű, kissé elkényeztetett angol úrilány éppen a barátnője születésnapi bálján van, amikor megismerjük, és ahol feltűnik Arran Mackenzie, a skót „barbár” is néhány pillanatra.

Aztán új fejezet – és ugrunk több mint három évet előre, amikor a két említett szereplő már házastársak… ám az együtt élés nem megy/nem ment zökkenőmentesen. Elsősorban ez annak köszönhető, hogy a hölgy nem rajongott túlzottan az ötletért, hogy Skóciába költözzön egy számára csak barbárnak tartott férfival. Nem igazán tett lépéseket, hogy beilleszkedjen, vagy hogy boldoggá tegye a férjét ebben az üzleti okokból létrejött frigyben. Hamarosan győz is a honvágy, és elhagyja Arrant. Ám Margot apja visszaküldi a lányát spoilerveszélyes okokból. Ezért legyen elég annyi, hogy innentől a könyv nem szűkölködik ármányban, cselszövésben, amit természetesen a pénz és a hatalomvágy működtet leginkább.

Amitől azonban mégis érdekes marad a regény, az éppen Arran karaktere. Jó, Margot is változik, de valahogy nem annyira válik árnyalttá, mint a „vad skót” figurája.

A szerző nem fogja vissza magát a romantikus, érzéki – és igen –, erotikus jelenetek leírásában sem. Mint ahogy nagyszerűen jeleníti meg a könyvbeli világot. A ruhákat, a kastélyok berendezését, a tájat.

Összegezve tehát azt mondhatom, hogy aki szereti a (történelmi) romantikus regényeket, bátran szánjon időt Julia London könyvére, úgy vélem, nem csalódik majd benne. Nekem meg érdekes kikacsintás volt a komfortzónámból.

A kötetért köszönet a General Press kiadónak.

Dobos Attila

Fordította: Gieler Gyöngyi
Kiadó: General Press
Megjelenés éve: 2019
Terjedelem: 376 oldal