Könyvajánló – Chris Carter: A nevem: Halál

A már korábban egyik kedvenc krimiszerzőmmé avanzsált Chris Carter ezúttal sem okozott csalódást. Most is hozott egy kellőképpen véres, morbid, gyomorforgató, ám letehetetlenül izgalmas történetet, amit a Hunter–Carlos nyomozópáros old meg.

Apropó Robert Hunter–Carlos Garcia! Nem tudom nem észrevenni a focihoz való kötődést ebben a két névben, főleg, hogy brazil születésű szerzőről van szó. Ha tévedek, akkor bocs. Ha nem, akkor még egy közös vonás van bennem és az íróban. Na, de most nem ez a lényeg, hanem, hogy olyan ügyet olvashatunk, amiben Carter feszített kicsit a határokon.

Ezúttal több szálon fut a történet. A jelenben zajló gyilkosságsorozat az egyik fő sodor, ahol a nyomozópárosnak ezúttal sincs könnyű dolga. A tettes szinte játszik velük, hiszen nemegyszer hagy olyan üzeneteket Hunteréknek, amiben arra utal, hogy végig a szemük előtt van, ám ők képtelenek meglátni az ő igazi valóját, mert az ember, még a legélesebb eszű zsaruk is csupán azt látják, amit látni akarnak.

A másik szál a múlt rémálomszerű fejezeteibe vezeti el a mit sem sejtő olvasót. Egy elrabolt kissrác szemén keresztül kapunk képet egy roppant beteg elme kegyetlenkedéseibe. Olyan zsigeri, naturális leírásokkal bombáz minket Carter, ami néhány olvasónál valószínűleg kiveri a biztosítékot.

Az élet kioltására kitalált megoldások talán most a legbrutálisabbak a sorozat egészét tekintve, de persze Carter már rég elérte, hogy maga a kegyetlenség ne lepjen meg. Sőt, valljuk be, vannak köztünk jó néhányan, akik őt olvassuk, hogy a remek történetvezetés mellett, ez a másik ok, ami miatt várjuk a könyveit. Hogy ez mennyire egészséges dolog, azt most hagyjuk, de attól még így van szerintem. Mint ahogy az is, hogy eme írása után már nem ugyanúgy megyünk vásárolni egy barkácsáruházba, mint korábban…

Engem ezúttal is tévútra vitt a szerző, egészen másvalakit gyanúsítottam. És hiába éreztem, hogy valószínűleg nem lesz igazam, egy-egy újabb morzsát mindig elém dobott Carter, amitől mégsem tudtam elengedni szegény ártatlan fickót.

A regény ismét akciófilmekre emlékeztető megoldással zárul, ahol minden kérdésre választ kapunk, miközben csak úgy árad az adrenalin.

Röviden tehát: jöhet az újabb Carter-kötet. Ez volt a 7. történet a sorozatban, de nyomát sem látom, hogy fáradna vagy kezdene unalmassá, kiszámíthatóvá válni. Szerencsénkre a fordítás is hozza a megszokott minőséget, ami garantálja a kellemes borzongást.

A kötetért köszönet a General Press kiadónak.

Dobos Attila

Fordította: Szabó István
Kiadó: General Press
Terjedelem: 312 oldal
Megjelenés éve: 2021

Kapcsolódó tartalom

Könyvajánló – Charlotte Link: Bűntelenül

Charlotte Link beállt a sorba, illetve nálam beállt a sorba. Abba, amelyikben azok a szerzők vannak, akik neve számomra garanciát jelentenek a minőségi kikapcsolódásra.A prológusban…

Könyvajánló – Linwood Barclay: Liftakna

Filmvászonra kívánkozó történet.Barclay rutinos szerző, ez érződik a regényen. Adott egy jó alapötlet. Nevezetesen, hogy valaki vagy valakik megbabrálnak néhány liftet New Yorkban, ahol, mint…

Könyvajánló-Mészáros Dorka: Nem biztos, hogy visszajövök

– Kegyetlen –Mészáros Dorka első felnőtteknek szóló krimije újszerű megközelítésben mesél el egy történetet, ami olykor a zsigerekig hatol. Nem a fizikai brutalitás teszi kegyetlenné,…

Könyvajánló – Zajácz D. Zoltán: Véres Balaton

Tetszett. Ebben valószínűleg némi szerepe van a nosztalgiafaktornak is, merthogy amikor a történet játszódik, már én is játszódtam. Igaz, a zánkai nyaralás nem volt része…