Könyvajánló – Sarah Vaughan: Egy botrány természetrajza

Az angol politikai elit egyik meghatározó személyiségét perbe fogják szexuális bűncselekmény miatt. A vád minden eszközzel igyekszik hatni az esküdtszékre, hogy ítéljék el James Whitehouse-t, aki állításuk szerint megerőszakolta a munkatársát, Olivia Lyttont a képviselőház egyik liftjében. A védelem szintúgy minden követ megmozgatva igyekszik bizonyítani a köztiszteletben álló, nős, kétgyermekes férfi ártatlanságát. Mindeközben az ügyésznő és a feleség szemszögéből is bepillantást nyerünk az ügy részleteibe, illetve hogy a tárgyalás ideje alatt milyen drámák zajlanak a háttérben.
Mondhatni egy szokványos krimi, ám Sarah Vaughan szinte észrevétlenül színezi és kelti életre a figuráit, és ahogy haladunk előre a történetben, úgy kezdünk el gondolkodni, hogy valójában mi is történhetett. És hogy mi mit tennénk hasonló helyzetben.
A szerző igen aprólékosan meséli el a történéseket, sőt elkalauzol bennünket a múltba is, ahol megismerhetjük az ifjú James korai nőügyeit. De tartogatnak más meglepetést is a múltat elmesélő fejezetek.
Az egész regény olyan, mint egy kamera, ami először csupán egy közeli részletet mutat be alaposan, ám fokozatosan nyit, míg végül megláthatjuk a teljes képet, annak minden ragyogó, színes – és árnyékos, sötét oldalával egyetemben.
A tárgyalótermi jelenetek elsőre talán kidolgozatlannak tűnnek, ám végül be kell látni, hogy éppen elegendő adalékkal szolgáltak, mert az Egy botrány természetrajzában nem az ítélet az, ami a mű megoldását adja. Sokkal lényegesebb, ami a döntés után jön.
Szeretem, ha egy könyv elgondolkodtat. Ez olyan könyv. Ugyan nem akar világmegváltó gondolatokat megfogalmazni, de igenis súlyos problémákat boncolgat. Nemcsak arra világít rá, hogy egy efféle per mennyire lehet igazságos végkimenetelű vagy fals eredményre vezető, hanem arra is, hogy mi, emberek mennyire vagyunk befolyásolhatóak, mennyire hagyjuk, hogy az ítéletünkben mi magunk is benne legyünk. Jómagam például valószínűleg nagyon rossz esküdt lettem volna ebben a helyzetben, hiszen konkrét bizonyíték tulajdonképpen nem is volt, csupán két ember szavai egymással szemben.
Valószínűleg emiatt is érzem azt, hogy az utolsó fejezetek a legerősebbek, és egyben a legemberibbek is.
Szerettem, hogy a szerkesztés ilyen feszes, miközben az írónő olykor kicsit szabadon engedhette a lamentáló énjét. A jelen és múlt egyensúlya jó dinamikát adott a sztorinak, ami szerintem a filmvásznon is igen jól kiaknázható. Ennek bizonyságául szolgálhat a regényből készült filmsorozat is, amihez a könyv elolvasása után kedvet is kaptam. Ám minden olyan olvasónak ajánlom ezt a kötetet, akik szeretik a lélektani krimiket, ahol a belső monológok éppúgy fontosak, mint ahogy az eleven karakterek is.

A könyvért köszönet a General Press kiadónak.

Dobos Attila

Fordította: Szabó István
Kiadó: General Press
Terjedelem: 344 o
Megjelenés éve: 2018

Kapcsolódó tartalom

Könyvajánló: Chris Carter: A hívás

A nyolcadik a sorban. A léc magasan, de Carter magabiztos, nem veri le. Szeretem, ha tudom, hogy mi várható el egy frissen megjelent regénytől. Már…

Könyvajánló – Linda Castillo: A kívülálló

Linda Castillo az a fajta krimiíró, aki nem sokkolni akar, sem azt, hogy minél kegyetlenebb gyilkosságokat mutasson be. Ő megteremtette Kate Burkholder figuráját, és regényről…

Könyvajánló – Lee Child & Andrew Child: Inkább a halál

Lee, van egy bomba ötletem a következő Reacher-sztorihoz.– No, vázold, mi lenne az?– Mondom: egy bomba. Illetve több is.– Oké, de ezzel óvatosan kell bánni,…

Könyvajánló – S. J. Bennett: A Windsor-csomó

Vannak a brutális, sokkoló, véres krimik, thrillerek. Ezek elsősorban a nyers erővel, a húsbavágó sztorival és a – jó esetben – minden részletre odafigyelni tudó,…

Vélemény, hozzászólás?