Könyvajánló: Chris Carter: A hívás

A nyolcadik a sorban. A léc magasan, de Carter magabiztos, nem veri le. Szeretem, ha tudom, hogy mi várható el egy frissen megjelent regénytől. Már amennyiben olvastam a szerzőtől korábban. Csalódni nem szeretek. Ez a brazil fickó nagyon érti a csíziót. Romantika, szerelmi háromszög, szemet-lelket gyönyörködtető tájleírások, könnyed, andalgó tempó, hogy a lélek kellemesen megmerítkezhessen a csodás részletekben – no, ezek még csak érintőlegesen sem jellemzőek a sorozatra. Az viszont igen, hogy néhány oldal után ismét elismerően kell csettinteni, hogy a szerző ezúttal sem pisztollyal iktatja ki az áldozatot. Jó-jó, nem a szerző, hanem a kellőképpen beteg gyilkos, akit volt kedves papírra (e-könyvre) álmodni nekünk. Valahol megnyugtató, hogy nem velem van a baj, hogy mindig várom az újabb és újabb Robert Hunter-sztorikat, hiszen a Molyon nem kicsi az olvasottsága a sorozatnak.
No, de mi is vár ránk az új kötetben… Egy brutális gyilkos, aki élőben közvetíti a mészárlást. De VIP a dolog, hiszen az adott áldozat élete párja vagy legjobb barátja láthatja csak a ’műsort’. Megcsörren a mobil, videóhívást jelezve, a mit sem sejtő kiválasztott felveszi, majd a következő pillanatokban romba is dől az addigi élete. A képen a legjobb barát stb. könnyes szeme látszik, majd távolodunk, és miközben egyre több mutatkozik meg a helyszínből, és egy eltorzított hang szólal meg. Játékra invitálja a hívott felet. Két nagyon egyszerű kérdésre kell helyes választ adni öt másodpercnyi gondolkodási idő alatt. Ha sikerül abszolválni a dolgot, mindenki boldogan élheti tovább az életét, ha nem, eggyel kevesebben leszünk, de a rossz választ adó élete sem lesz boldog attól fogva.
És ebben rejlik megint Carter nagyszerűsége. Mert valóban két tök egyszerű kérdés hangzik el… Mégis fogyunk. Az ember már csak ilyen. Ne aggódj, te is. Én is. Nagyjából mindegyikünk. És ez nem nagy büszkeség. A mi szerencsénk, hogy nem találkoztunk, és remélem, nem is fogunk találkozni később sem olyannal, aki emiatt olyan szörnyűségeket tenne, mint a regénybeli gyilkos.
A szerző ebben a kötetben azonban húzott egy váratlant, amit sajnos nem spoilerezhetek el, de az biztos, hogy nekem iszonyatosan bejött az ötlet.
Hunter és társa ennél az esetnél is éjt nappallá téve dolgoznak, hogy mihamarabb megállítsák a démoni elkövetőt. Carterre jellemzően most sem kapunk annyi részletet, hogy kitalálhassuk, ki és miért gyilkol, de hát nem minden krimi együtt nyomozós. A végén visszapörgetve természetesen láthatjuk a jeleket, de ember legyen a talpán, aki ezeket olvasás közben azonnal kiszúrja. De mindegy, mert A hívás egy letehetetlenül izgalmas fejezete a sorozatnak. Iszonyatos lendülete van, aberrált elkövetési módok már megint, és Hunter zsenije újfent átragyog a sötétségen. Szóval, köszönöm, Carter, és köszönöm Szabó Istvánnak a fordítást, és köszönöm General Pressnek, hogy hozzátok nekünk, fekete lelkű olvasóknak ezeket a krimiket.

Dobos Attila

Fordította: Szabó István
Kiadó: General Press
Terjedelem: 344 o
Megjelenés éve: 2022