Könyvajánló – Kij Johnson: Vellitt Boe álom-utazása

A hívószó: Lovecraft.
Ebből adódóan azonnal felmerült bennem a kérdés, hogy vajon egy utánzóval vagy egy új hanggal találkozom-e, amikor majd olvasom ezt a kisregényt?

Anno, amikor először olvastam Lovecraftot, azonnal megragadott a stílusa, az a lassú hömpölygés, és maga a történet, ami mintha az egész elmét magába nyelné, hogy aztán beleköltözzön hosszú időre az olvasó álmaiba, ébrenléti gondolataiba, és egyáltalán a zsigereibe.
Azóta sem találtam hozzá hasonló hangot. Jó írókat megismertem jó néhányat, de ebben a sötét műfajban senki sem volt képes megingatni a trónt.
Ez Kim Johnsonnak sem sikerült – de ettől még érdemes elolvasni a Vellitt Boe…-t. Lassú sodrású utazáson vehetünk részt az írónő kalauzolásával. Sikerült álombéli tájakat alkotnia, ugyanígy szép mondatokat is, amik kellőképpen érzékletesek, hogy átélhessük a mesét.
A történet azzal kezdődik, hogy Vellitt Boe egy eltűnt lány felkutatására indul. Szinte végig az volt az érzésem, hogy ez a mag csupán azért kellett, hogy az álombéli (rémálombéli) tájakat, a különös, idegen lényeket, egy hajóút élményét leírhassa, átadhassa nekünk a szerző. Nincsenek áll-leesős csavarok, körömrágós izgalmak, de van egy különös atmoszféra, ami átjárja, átitatja a kisregény egészét (talán az átélésben az is adott egy pluszt, hogy a Minden szív kaput nyit című kötet után olvastam közvetlenül, ami hasonlóan nem e világi hangulattal rendelkezik).
Az utolsó oldalak sem igazán a hűha-érzést hozzák ki az emberből, de a megvalósítás egészen jól sikerült ahhoz, hogy ne érezzük lerágott csontnak ezt a ‘csavart’.
Az már legyen az én bajom, hogy a történet végére érve elég hamar „felébredtem”, vagyis a varázs csupán addig tartott, amíg az utolsó mondatot is elolvastam.
Összességében tehát azt kell mondjam, hogy ha sikerül elvonatkoztatni attól, hogy ez a mű a Zarándokút Katadhba újragondolása, nőiesítése, modernizálása, akkor egy kellemes, lebegős utazásban lehet részünk. Szerencsére a fordítás jó, így nem kell döcögős mondatokon keresztülvergődnünk, mint a egy-két Lovecraft magyarítás esetében (természetesen itt nem a Kornya Zsolt-féle munkákra gondolok).
A kötetért köszönet a Fumax kiadónak.

Dobos Attila

Fordította: Acsai Roland
Kiadó: Fumax
Megjelenés éve: 2018
Terjedelem: 158 oldal