Könyvajánló: László Zoltán: Egyszervolt

Karsa Harlan egy budapesti kórház patológiai osztályán dolgozik, és időnként emlékezetkiesései vannak. E két tény önmagában is beárnyékolja az életét, na meg a nőkhöz való viszonyát. Amikor azonban akaratán kívül belekeveredik a mesehősök leszármazottainak belső intrikáiba, egy csapásra vonzóbbnak tűnik a korábbi józan, unalommal bélelt élete.Csakhogy a normálishoz már nincs visszatérés, ha az ember megtudja, hogy elfeledett gyerekkora egyáltalán nem nevezhető hétköznapinak. Ha iratmániás hétfejű sárkányok, a parlamenti képviselőket manipuláló óriások és legalább két potenciális barátnő teszi kiszámíthatatlanná a mindennapjait.

Karsa Harlan nem mindennapi kalandjairól szól ez a nem túl terjedelmes és igen színes borítóval megáldott kötet.
A nevelőotthonban felcseperedett fiú miután rálép az Élet rögös útjára, egy kórház patológiai osztályán helyezkedik el, és éli az életét a főváros forgatagában, mint oly sok velekorú fiatal. Azonban Karsa Harlannál olykor zárlatos lesz a rendszer, aminek következtében nem mindenre emlékszik vissza. Ezzel még meg is békélne, ám egy szép napon valami olyan katyvaszba keveredik, ami egészen új irányt szab az életének. Belecsöppen egy párhuzamos világ eseményeibe, ám úgy tűnik, ehhez a másik világhoz is legalább annyi köze van, mint ahhoz, amit mi, földi halandók is oly jól ismerünk.
„A magyar népmesék elbűvölő találkozása a Gaiman-féle urban fantasyvel.” – áll a borítón. Az idézett mondat nagyjából meg is mutatja a mű irányát, de szó sincs plágiumról. Nagyon magyar az egész regény. Maga a történet kellemes tempóban halad előre, olykor ugyan megbicsaklik, mint egy jó öreg autó a jó öreg magyar kátyúkban. Könnyen olvasható a szöveg – szépen sorban jönnek a szereplők egymás után, némelyik szinte észrevétlenül ki is kopik, mint például Tihany, a tündérlány -, de valahogy mintha nem igényelne  teljes figyelmet az olvasótól. Úgy éreztem, mintha egy zsúfolt buszon utazva a gondolataim közé szivárogna egy történet, amit nem nekem mesél egy másik utas. Pedig az alapötlet ígéretesnek tűnt, de én nem érzem elég kidolgozottnak a végeredményt. A mindenféle hasonlítgatásoknak például nagyon jól elejét lehetett volna venni, ha a szerző fajsúlyosabbá teszi a népmesei oldalt. Nekem kevés volt a „mesefigura”.

A másik zavaró tényező a regényben sajnos maga a főhős, Karsa Harlan és az ő reakciói, illetve azok hiánya. A legváratlanabb, leghajmeresztőbb helyzeteket is úgy kezeli, mintha teljesen hétköznapi dolgok lennének.
László Zoltán eddig inkább a sci-fi műfajában alkotott – nem is rosszul! -, ám most kipróbálta magát egy másikban. Számomra azonban ez a mű nem volt eléggé „urban”, mert a város, illetve az egy helyszínek csak, mint egy színpad díszletei voltak jelen; és nem volt eléggé „fantasy” sem, mert nagyon hétköznapi figurák kapták a főbb szerepeket.
Az viszont vitathatatlan, hogy aki egy könnyed nyári olvasmányra vágyik és szereti az „itt-aztán-minden-megtörténhet” típusú történeteket, ebben a regényben nem fog csalódni.

Dobos Attila

Kiadó: Agave
Megjelenés éve: 2013