Mindig várom, hogy megjelenjen egy újabb Castillo-krimi, egy újabb Burkholder-történet. Mindig tudom, hogy tetszeni fog, hogy úgy hozza a kötelezőt, hogy közben nem ismétli önmagát és nem ugyanolyan fordulatokkal dolgozik. Mindig tudom, hogy úgy fog elröppenni ez olvasással töltött idő, hogy a végén elégedetten dőlök hátra. Mindig tudom, hogy nem lesz hatásvadász, és nem akar meghökkenteni azzal, hogy minél brutálisabb legyen. Mindig tudom, hogy eszembe fog jutni olvasás közben, hogy ez akár a valóságban is megtörténhet(ett).
Ezúttal egy fiatal lány holttestére bukkannak, aki tizenpár évvel korábban hagyta el az amishok világát, mert az életvitele ellenkezett a közösség értékrendjével. Amikor azonban visszatér a szülővárosába, valaki végez vele egy motelszobában. Az elkövetés módja pedig arra utal, hogy igen komoly düh munkált az elkövetőben.
Castillo a tőle megszokott recept alapján dolgozik ezúttal is. Kellemes tempóban halad a történet a megoldásig, ami az utolsó oldalakra is tartogat meglepetést.
Kate Burkholder és Tomasetti párosa ezúttal is eleven, életszerű karakterek, akiket a hűséges olvasók nagy örömmel fogadnak újra. A sorozatban az a legjobb, hogy ha valaki még nem olvasott egyetlen részt sem, szinte mindegy, hogy melyikkel kezdi, mert ezek a szereplők olyan klasszul vannak megalkotva, hogy nem kell sok idő, hogy megkedveljük őket, hogy érdekelni kezdjenek. Nem tartom valószínűnek, hogy lenne olyan ember, aki, ha elolvasott egy Castillo-kötetet, és tetszett neki, akkor ne keresné a többi részt.
A szerző valamire nagyon ráérzett, mert egy alapvetően csendes közösségbe visz el minket rendre, mégsem lesz unalmas soha a történet. A regényekben mindig megjelennek amish szavak, kifejezések, amik még inkább segítik, hogy ott érezzük magunkat a helyszínen, és megérintsen minket az a sajátos légkör, ami ezeket az embereket vezérli. Tiszták, méltóságteljesek, ám mi rohanó világunk számára érthetetlenek is valamelyest. De a bűn ott is megmérgezi a levegőt olykor, és még inkább súlyosnak, kegyetlennek érezzük, hiszen egy számunkra álomszerű környezetet fertőz meg.
Castillo tehát ezúttal sem okoz csalódást, igaz nem is újul meg – de azt hiszem, erre nincs is szüksége, amíg ilyen fokú elégedettséget okoz egy-egy könyve olvasása.
A kötetért köszönet a General Press kiadónak.
Dobos Attila
Fordította: Beke Zsolt
Kiadó: General Press
Kiadás éve: 2022.
Terjedelem: 280 oldal
Kapcsolódó tartalom
De la Motte könyveit szeretem, a szerzőtársat eddig nem ismertem. Most sem tudom, mennyire van benne a keze az elkészült regényben… Csak egy sanda gyanúm…
Valamivel több mint egy évvel ezelőtt írtam Mészáros Dorka előző könyvéről recenziót, amit azzal fejeztem be, hogy várom, hogy olvashassak tőle. Most teljesült ez a…
A kilencedik rész. Most először éreztem azt, hogy Carter egy hagyományosabb vonalú krimit akart írni, hogy bevont a nyomozásba egy egész FBI-os részleget. Ezúttal a…
Egy gyermekét féltő apa, egy elkapott pillantás – T. M. Logan ebből a kevésből kerekít egy felkavaró thrillert. A fent említett apa – Ed –…