Oké, mondanám, hogy ezt a könyvet úgy érdemes elkezdeni, hogy az ember este belehuppan a kedvenc füles foteljébe a kandalló elé, felkattintja az olvasólámpát, rágyújt egy szivarra, mellette kisasztalon egy pohár bor, a háttérben talán egy kellemes, halk jazz, vagy akár valami komolyzenei lemez forog, a kutya a gazdi lábánál szundikál békésen, odakint csendes, álmodni készülő utcák a lassan felbukkanó csillagok vibráló fénypontjai alatt… No, igen, mondanám, ehhez képest kora reggel kezdtem neki a könyvnek, fotel helyett egy busz zötykölődő ülése, kandalló helyett csak egy hideg fémlemez, ami majd csak később ontja a dögmeleget, a fény sárgás, fárasztó, szivar sosem volt a kezemben (de gyanítom, hogy a tömegközlekedésen ez amúgy sem aratott volna nagy sikert), szeszt nem iszom, a fülesemben komoly hangerővel szólt felváltva a MANOWAR és az AVATAR (from sweden), tehát metál zene a javából, kutyám nincs (panelban nem is szeretnék kutyust, ráadásul egész nap egyedül kellene unatkoznia), a buszon kívül a szmogos álmából ébredező város suhant mellettem, a csillagok pedig épp búcsúztak a messzi távolban…
Ám mindezek ellenére kellemes meglepetést okozott a regény. Kissé tartottam tőle, hogy ez nekem lassú, unalmas és terjengős lesz. Nem így lett. Persze nem szélvész a tempó, és nem hullanak az emberek, mint ősszel a legyek – helyette azonban olyan miliőt teremtett a szerző, ami néhány oldal alatt észrevétlenül beszippantott, és ha tehettem volna, akkor egy szuszra olvastam volna el a könyvet.
Igen részletes leírást kapunk a helyszínről, Pont-Avenről. Sok szó esik az ott virágzó művészetekről is, hogy számos híres festő élt és/vagy alkotott a városkában, ahol az üdülőszezon előestéjén meggyilkolják a patinás szálloda idős tulajdonosát. Dupin felügyelőt bízzák meg a nyomozással, aki azonnal neki is lát az ügynek. Hamarosan felbukkan egy korábban ismeretlen Gauguin-festmény, és a felügyelő számára egyértelműnek tűnik, hogy a képnek köze lehet a gyilkossághoz.
Nos, az van, hogy ez a kötet kicsit időutazás a krimikedvelőknek, mert manapság lényegesen gyorsabb, eseménydúsabb történetekhez vagyunk szokva. Azonban amitől mégis nagyon tud működni a Halál Bretagne-ban, az szerintem az, hogy teret enged az emberi oldalnak. Nincs rohanás, van viszont kellemes légkör, életteli dialógusok, intelligens nyomozás, és közben oldalról oldalra színesebb lesz körülöttünk a város, a szálloda. Még nem létező szereplők is kezdik benépesíteni a történetet. Ezalatt azt értem, hogy olyan, mintha egy filmen látnám az olvasottakat, és a statiszták is a részei a történetnek.
A fordítás nagyszerűen teremti meg, adja át a hangulatot, és éri el, hogy az olvasó kellemesen együtt lélegezzen a sztorival.
Összegezve tehát, a kezdeti óvatosságom elmúlt, sőt nagyon várom, hogy olvashassam Dupin felügyelő további nyomozásait.
A kötetért köszönet a General Press kiadónak.
Dobos Attila
Fordította: Csősz Róbert
Kiadó: General Press
Megjelenés éve: 2022.
Terjedelem: 288 oldal
Kapcsolódó tartalom
Egy regény a komfortzónámból, plusz egy író, akiben úgy nem igazán csalódtam még. Az Amos Decker-sorozat pedig talán a hozzám legközelebb álló az írótól. De…
Ez a harmadik Reacher-sztori, amit nem egyedül Lee Child írt, ám most először érzem azt, hogy ebben aktívabban vett részt, mint az előző két kötetben.…
Oké, eltelt néhány nap, leülepedett az élmény, mégsem mondanám, hogy egyértelműen meg tudom mondani, mennyire is tetszett ez a krimi. Összességében persze nem volt vele…
De la Motte könyveit szeretem, a szerzőtársat eddig nem ismertem. Most sem tudom, mennyire van benne a keze az elkészült regényben… Csak egy sanda gyanúm…