Az orosz science fiction és fantasy világszerte ismert szerzője a legnépszerűbb íróink közé tartozik. Könyvei többszörös bestsellerek számtalan országban, és itthon is egyre népszerűbb. Ez alkalomból úgy döntöttünk, hogy most megismertetünk titeket magával az íróval.

Szergej Vasziljevics Lukjanyenko 1968. április 11-én született Karatauban, Kazahsztánban. Tanulmányai elvégzése után Alma-Atába költözött, hogy az ottani orvosi egyetemen tanuljon pszichoterápiát. Itt ismerte meg későbbi feleségét, Szonját. 1992-ben az alma-atai kórházban dolgozott a gyermekpszichiátrián. Praktizálását pár éven belül meg kellett szakítania, mert a Szovjetunió bukása idején nagyon alacsonyra estek le az orvosi bérek. Annyira, hogy már lehetetlenné vált a családja támogatása.

Lukjanyenko ekkortájt kezdett el komolyan foglalkozni az írással. Eljárt sci-fi rendezvényekre, szemináriumokra és igyekezett az orosz science fiction rajongótábor fontos alakjává válni. Az 1980-as évek végére már több novellát is sikerült eladnia az orosz magazinoknak. A science fiction írás nehéz volt akkoriban, hiszen az Szovjetunió nem művészetként, hanem politikai eszközként tekintett rá. Az írók, akik bírálni merészelték a rendszert, megtapasztalták annak haragját.

Első munkái Vladiszláv Petrovics Krapivin, híres orosz gyermekkönyv szerző behatására íródtak, akinek a mai napig nagy tisztelője. Ezekre az írásokra még az idealizmus volt jellemző. Központi témájuk a felnőtté válás, a barátság és az összetartás. Szereplői tinédzserek voltak, hiszen Lukjanyenko nekik írta novelláit. Ezt a stílust pár év múlva levetkőzte. Első regényét, az 1989 és 1990 között írt Ricsari szoroka osztorovot (’A negyven sziget lovagjai’) már William Golding stílusú műnek tartja. A regényben idegenek rabolnak el gyerekeket, hogy a jövő vezetőinek alakuló személyiségjegyeit tanulmányozzák egy mesterséges környezetben.

A rendszerváltás nem kedvezett az orosz irodalomnak. A kommunizmust éltető, valamint a kommunisták által támogatott szerzők iránt támadt hirtelen gyűlölet, és a korábban ki nem adott vagy betiltott munkák tömeges kiadása teljesen összekavarta a piacot. A korábban már publikált szerzők nagyobb bizalmat élveztek újonctársaiknál, bár az összevisszaság miatt nehéz volt behatárolni, hogy kik is a kortárs orosz irodalom nagyágyúi. Lukjanyenko előnyben volt, hiszen akkor már ismerte őt az SF rajongótábor, köszönhetően a Ricsari szoroka osztorovotnak és az Atomnyij szon (’Atomfiú’) című novelláskötetnek. A számítógépes hálózatok (pl. FidoNet) is segítettek műveit elektronikusan terjeszteni, és elérték, hogy nyomtatásban is megjelenjenek. Az 1990-es évek közepére Lukjanyenko ismert íróvá vált. Két űropera trilógia is kikerült a műhelyéből. Ezek voltak a Linija gez (’Álomvonal’) és a Lord sz planeti Zemlja (’A Föld lordjai’) című sorozatok. Utóbbi sötétebb hangulatot keltett korábbi műveinél, mely az Oszennyie viziti (’Őszi látogatások’) című művében teljesedett ki. Lukjanyenko depresszióval küzdött ekkoriban. Az évtized végén egy 2000-es évekbe átnyúló trilógiát is írt még, a Labirint otrazsenyijt (’Jelenések labirintusa’). Ennek a cyberpunk-sorozatnak a megírása idején a szerzőnek még nem volt internete, így ismeretei a világhálóról kimerültek a FidoNetben.

Lukjanyenko követte kortársai példáját, és Moszkvába költözött, hogy ott népszerűsítse műveit. Sokszor kísérletezett kétkötetes sorozatokkal, többek között az Igék földjét (alternatív történelem), a Genome sorozatot (future noir) és az Ugrás-ciklust (Sztrugackij-ihletésű űropera) is publikálta. Legismertebb sorozata – érdekes módon – mégsem science fiction.

Az 1998-ban megjelent Éjszakai Őrség segítségével Lukjanyenko az orosz irodalom fősodorbeli szerzői közé emelkedett. A Magyarországon is kultikus státuszt elért urbánus fantasy komoly sikernek bizonyult. Az Őrség-sorozat egyike azon kevés orosz regényciklusoknak, melyek sikeresen áttörték a határokat, és az amerikai piacra is bejutottak. Ebben nagy szerepe volt a Timur Bekmambetov által rendezett 2004-es filmnek is, mely az Éjszakai Őrséget dolgozza fel. Az alacsony költségvetésből is látványosra megcsinált film a világ minden pontjára elvitte a nevét, és lehetőséget biztosított a regény idegen nyelven való megjelenésére. Az Őrség-sorozat azóta valódi franchise lett: videojátékok, kiegészítő regények (magyarul a Vlagyimir Vasziljev tollából származó Káosz Őrség olvasható ezek közül) születtek meg, és rajongói klubok szerveződtek az Őrség világa köré, nem csak Oroszországban.

A későbbiekben Lukjanyenko többször is visszatért a fantasy vizeire, de a sci-fi jobban vonzotta. 2002-ben jelent meg Szpektr (’Spektrum’) című regénye, melyben az emberiség portálokon át juthatott el más bolygókra. A portálokon való utazás megjelent egy későbbi fantasy történetében is, a magyarul is olvasható Világok őrében és folytatásában, az Őrök világában. Lukjanyenko a kortárs orosz sci-fi és fantasy egyik zászlóvivőjévé vált, saját hazájában pedig ünnepelt sztár lett. A szerző regényeken kívül forgatókönyveket is ír videojátékokhoz és filmekhez.

Prózája

Saját bevallása szerint Robert A. Heinlein, a Sztrugackij-fivérek és Vladiszláv Krapivin volt rá legnagyobb hatással. Lukjanyenko sikerét nagyban köszönheti izgalmas történetvezetési stílusának és hiteles, élő, karakteres szereplőinek. Gyakran ír első szám első személyben, és művei – bár érezhető bennük az orosz kultúra -, külföldi olvasók számára is könnyen befogadhatók. A humanista Lukjanyenko műveiben visszatérő elem a szörnyű emberi körülmények között túlélő hős, aki nem adja meg magát az őt legyőzni akaró sötétségnek. Lukjanyenko büszke lenne, ha a Sztrugackij-fivérek utódjaként tekintenének rá.

Magánélet

Lukjanyenko 1990-ben ismerte meg feleségét, Szonját az egyetemen, aki szintén pszichológus. Egy évvel később összeházasodtak. Jelenleg két gyermekük van, Artemij (2004) és Danyiil (2007). A pár két yorkshire terrieren (Buszja és Varja) kívül egereket is tart házi kedvencnek. Az első egér Sztremitelnj volt, majd egy párt (Scully és Mulder) vásároltak. Ez utóbbiak kölykeit elajándékozták rajongóknak és barátoknak. Az egérajándékozással gyakran viccelnek az orosz rajongók. Lukjanyenko egerek iránti szeretete a gyűjtőszenvedélyében is megnyilvánul. Szép gyűjteménye van egerekről mintázott tárgyakból.

2010-ben egy érdekes felmérést végzett: megkérdezte rajongóit, hogy szerintük mennyire lenne jó ötlet az, ha ők megtámogatnák egy rubellel, cserébe pedig ingyen hozzáférhetővé tenné az egyik munkáját. A megkérdezettek 5%-a szerint sikertelen lenne ez az üzletpolitika. A szerző aktívan blogol, többnyire készülő művei állapotáról ír. Egy alkalommal le kellett zárnia a blogját. 2008. július 11-én, mikor nagyon elharapódzott egy kényes vita a kommentek között. A vita tárgya az orosz árvák külföldi (amerikai) szülőkhöz való örökbeadása volt. Lukjanyenko pár nappal később új blogot indított, ahol már erőteljesebben moderál.

Lukjanyenko számára nagyon kedvezőnek tűnik a jövő. Több regényen dolgozik egyszerre, az orosz filmesek pedig egyre több alkotását opciózzák le. Az biztos, hogy az író zsenialitása sziporkázó, és még sok-sok kiemelkedő művel fog megajándékozni minket.

Rondaar