Könyvajánló – Richard Paul Evans: Elektromos vihar (Michel Vey 5.)

Michael Vey és az Elektroklán visszatért! Év eleje óta lestem, hogy mikor jelenik már meg az 5. része ennek a nagyszerű sorozatnak, és októberben végre a kezemben tarthattam. Attól most tekintsünk el, hogy a könyv hátulján az áll, hogy tizenhárom éves kortól ajánlják. Nos, én már elmúltam annyi – többszörösen is, de ami jó, az jó.
Az első dolog, ami azonnal szemet szúrt, az a terjedelem. Ez a rész sokkal rövidebb, mint az előzőek, de nem hagytam, hogy ez elrontsa a kedvem. Néhány nap alatt elolvastam a könyvet, és összességében most sem kellett csalódnom, de mégis azt mondom, hogy ez volt a legkevésbé eseménydús fejezete a sorozatnak. Evans stílusa és a szerkesztés azonban gondoskodik arról, hogy mindez ne okozzon gondot. Az Elektroklán ezúttal is végrehajt egy sikeres akciót. Hatch, a főgonosz még elvetemültebb tettre készül, és még sötétebb terveket kovácsol – világuralomra tör. Ennek első lépéseként Tuvalu szigetére veszi be magát, ott akarja létrehozni az Elgen központját. Eközben kellő mélységében betekintést nyerünk egy velejéig romlott ember motivációiba, aki számára a jóság egyértelműen csak a gyengeség metaforája, és aki a történelem diktátoraira igazi példaképként tekint. A Ragyogók pedig mindenben követni látszanak vezetőjük, sőt tulajdonképpeni teremtőjük parancsait.
Veyék ezalatt minden erejükkel arra összpontosítanak, hogy keresztülhúzzák Hatch terveit. Először azonban rég nem látott kedves ismerősökkel találkoznak. Ám hogy kikről is van szó, azt nem spoilerezem, legyen meglepetés.
Intrika, cselvetés, kegyetlen büntetések, felemelő találkozások, és a regényben végig jelen lévő feszültség(…) ezúttal is kellemes órákat szerzett nekem, ezért bízvást ajánlom azoknak, akik eddig követték Veyék kalandjait, akik pedig még nem, azok keressék az első kötetet, és vessék bele magukat egy nem mindennapi sorozatba.
Az egyetlen aprócska negatívum, hogy érezhetően ez egy átvezető rész a következő kötethez, ami érzésem szerint a legerősebb lesz a sorozatból. Remélem, hamarosan újra találkozhatunk ezekkel a szerethető hősökkel, és ne tagadjuk, hogy Hatch egyre sötétebb terveire is kíváncsiak vagyunk.

Dobos Attila
Fordította: Robin Edina
Kiadó: Könyvmolyképző
Megjelenés éve: 2017
Terjedelem: 364 oldal

Related Posts

J. S. Carol: Gyilkos társas

A társasjáték jó dolog – főleg, ha élve megúszod. A sztároknak klassz életük lehet – kivéve, amikor nem. Három és fél óra – ennyi idő…

Könyvajánló – K. L. Slater: Bízz bennem

„Lenyűgöző, magával ragadó lélektani thriller, tökéletes olvasmány A lány a vonaton és A nővér rajongói számára.” – ez a mondat áll a könyv hátsó borítóján.…

Allen Eskens: Temetni jöttünk…

Egy pillanat… Keresem a szavakat… Ez a könyv valami hihetetlenül jó! Thriller, de dráma is, miközben van benne humor, van benne gondolkodnivaló, van benne egy…

Könyvajánló – Jamie Kyle McGillian: Pénzguruk kézikönyve

A cím alapján azt hinné az ember, hogy nekünk, felnőtteknek ad a könyv pénzügyi tanácsokat, holott a tinédzserek számára íródott. Arról szól, hogyan kell beosztani…