Könyvajánló: Warren Murphy – Richard Sapir: Halálsakk

Ami jó, az jó, és A Pusztító sorozat az, legalábbis így látom az eddig megjelent két rész alapján, ami már magyarul is olvasható.

De mindenekelőtt egy gyors meakulpázás: az első részben Csiun mestert kínaiként mutattam be, de ő igazából koreai. Remélem, elnézi nekem ezt a bakit az idős mester, és nem rajtam mutatja be a karatetudását.
És akkor most a Halálsakkról.
Remo Williams karaktere újabb részletekkel gazdagodott – még egy-két rész, és már jó ismerősként fogom üdvözölni. Kezdem megkedvelni a fickót, az az igazság, pedig nem egy kenyérre kenhető figura. Kicsit olyan, mint Dr. House, egyszerű, gyakorlatias, nem viszi túlzásba az érzelgősséget, az empátia nem az ő asztala, de valamiért mégis a szívünkbe zárjuk. Amúgy meg ért ahhoz, amit csinál, bár korántsem tökéletes.
Ezúttal olyan tudósok közé keveredik, akik nem kisebb célt tűztek ki maguknak, mint hogy egy szép napon a kezükbe kaparintsák a világuralmat. Érthető okokból, ez nem mindenkinek tetszik, ezért igyekeznek kordában tartani a zseniket, illetve, ha nem marad más megoldás, akkor a likvidálásuktól sem riadnak vissza.
Remo, aki azt a feladatot kapja, hogy derítse ki, mit is csinálnak pontosan eme jeles elmék, és hogy az valóban veszélybe sodorhatja-e a jelenlegi vezetés regnálását, egyszemélyes biztonsági szolgálatként jelenik meg a Brewster Fórumon – ez a hely neve, ahol a fentebb említett tudósok végzik titokban, a világtól elzártan a munkájukat -, és hamarosan szembesülnie kell a ténnyel, hogy a roppant okos professzorok bizony nem egyszerű esetek. Az hogy szórakozottak, csak egy dolog, ami súlyosabb, hogy ők ezt nem látják, csupán a saját zsenijükkel és felsőbbrendűségükkel vannak tisztában. Még akkor sem aggódnak túlságosan, amikor egyértelművé válik, hogy valaki elkezdi a leépítésüket, és nem a legemberbarátibb módon. Remóban azonban felmerül a kérdés, hogy ki is az, aki ily lelkiismeretesen igyekszik ritkítani a kicsiny csoportot…
A szerzőpáros ezúttal is egy gyorsvonat sebességével száguldó könyvet hozott össze, amit egy szuszra el lehet olvasni. Én speciel csak akkor tettem le olykor a vékony kis kötetet, amikor nem láttam a szememből kicsorduló könnyektől… néhol ugyanis olyan fergeteges humora van a regénynek, hogy bizony nem éppen visszafogott röhögésben törtem ki.
Nem tudom, hogy az Európa Kiadó milyen sűrűséggel szándékozik kihozni a folytatásokat, de egy gyors fejszámolást követően arra jutottam, hogy ha a legoptimálisabbnak látszó, havi egy megjelenést veszem alapul, a hátralévő 148 rész még több mint tizenkét évre elegendő Remo Williams-adagot jelent. Egyelőre annyit tudok mondani, hogy én benne vagyok.
Külön köszönet, hogy ismét Gy. Horváth László tolmácsolta a regényt, nagyszerű munkát végzett ezúttal is.

Dobos Attila

Kiadó: Európa
Megjelenés  éve: 2013
Terjedelem: 243 oldal