Ez nem egy vidám könyv. Jenny abban a hitben engedi el Naomit, a lányát, hogy az a barátaival tölti majd az estét, és még éjfél előtt hazaér. Aztán az anya hajnalban felébred, és sehol sem találja a kislányt. Azonnal hívja az osztálytársakat, akik azonban semmit sem tudnak róla, mivel az a program, amit az anyjának mondott, másnap lesz. A szülők ekkor már a rendőrséghez fordulnak, akik hamarosan nyomozni kezdenek az eltűnt gyerek után.
A szerző fejezetenként ugrál az időben, így megismerhetjük Jennyt és a családját, és képet kapunk arról, hogy a munkáját mindkét szülő nagy odafigyeléssel és hozzértéssel végzi. Ezzel párhuzamosan a jelenben zajló eseményeknek is tanúi lehetünk, egészen a váratlan fordulatot hozó befejezésig, ami számomra mindenképpen váratlan volt…
A történetvezetéssel nem is lenne baj, viszont nekem sok volt volt, ahogy Jenny ostorozza magát, hogy jobban kellett volna figyelnie a lányára, hogy rossz anya, hogy a jeleket észre kellett volna vennie. Értem én, hogy ilyenkor az embernek szinte nincs is más gondolata, de valahogy ez az eltúlzott önmarcangolás volt az, ami miatt hiányérzet maradt bennem. Ugyanakkor az eltűnés előtti jelenetek leírása kellőképpen fenntartja a figyelmet, hogy a könyvet ne tegyük félre a felénél. Olvasás közben folyamatosan ott lebeg az ember előtt, hogy mennyire mai ez a történet, hiszen számtalan családnál tapasztalaható ugyanez a helyzet. Munka, stressz, hajsza a pénz után, karrierépítés – és közben észre sem vesszük, hogy a gyerekünk szinte üvölt azért, hogy vegyük már észre őt is.
Szóval: ez nem egy vidám könyv. Mindenképpen érdemes elolvasni, viszont remélem, hogy a szerző következő köteténél egy erőszakosabb szerkesztő gondozza a szövegét.
A kötet borítója nálam telitalálat.
A könyvért köszönet a General Press kiadónak.
Dobos Attila
Fordítota: Szabó István
Kiadó: Generl Press
Terjedelem: 339 oldal
Megjelenés éve: 2015
Related Posts
Mit tennél, ha elrabolnák a gyerekedet, a legjobb barátnőjével együtt, és licitálnotok kéne értük? Csak az kapná vissza, aki többet ígér, és csak az a…
Vannak krimik, amiknél azt gondolja az olvasó a felénél, hogy minden megtörtént már bennük. A döntés is ilyen: mikor már azt hiszed, kitaláltad a végét,…
Kedvenc krimiíróm megalkotta Joe O’Loughlin pszichológust, aki aztán annyira rabul tud ejteni bárkit a maga esetlenségével, hogy csak lassan vesszük észre, hogy mindeközben briliáns is.
Anyát és lányát holtan találják egy dél-angliai tanyán. Az asszony holttestét a halálos döfésen kívül harmincöt késszúrással gyalázták meg, a lányt viszont megfojtották, mégis úgy…