Könyvajánló – Jodi Picoult: A tizedik kör 1456464 Full view

Könyvajánló – Jodi Picoult: A tizedik kör

Nyolc évvel a Sorsfordítók után és egy évvel a Tizenkilenc perc előtt, vagyis 2006-ban jelent meg az eredeti mű. Mind hangulatában, mind témájában érzek némi hasonlóságot az említett könyvekkel. A tizedik körben is egy fiatal lány, illetve fiú kapcsolatának alakulásából bontja ki a történetet Picoult. Trixie Stone egy félresikerült házibulit követően azzal vádolja volt szerelmét, hogy az megerőszakolta őt. Jason, aki az iskolai hokicsapat ünnepelt sztárja tagadja a vádat, mondván, a lány nem tiltakozott, amikor az aktus megtörtént.


Daniel Stone, Trixie édesapja – aki képregény rajzolóként dolgozik -, teljesen kifordul önmagából, és az általa papírra álmodott szuperhős bőrébe bújva úgy dönt, hogy megbünteti a fiút.
Laura, a lány édesanyja titkos viszonyt folytat egy tanítványával az egyetemen, ahol Dante Isteni színjátékáról tart igen sikeres kurzust. A viszony miatt sokszor hazudik a férjnek, és rendszeresen kimaradozik otthonról, így a lánya problémáira sem figyel.
A városban eleinte senki sem hisz Trixie-nek, még a legjobb barátnője is ellene fordul. A lány kétségbeesett lépésre szánja el magát, ám szerencsére időben érkezik a segítség, az igazi dráma azonban csak ezután következik…
Jodi Picoult ebben a regényében is a tőle megszokott színvonalon vezeti elő a történetet, és bontja ki rétegről rétegre az ok-okozati összefüggéseket. Lassan kiderül, hogy az apa múltja is sötét titkokkal terhes. Gyermekként Alaszka egy fagyos kis falujában nevelkedett, ahol a yupik eszkimók mind a kimondott, mind a ki nem mondott szavaknak hatalmas erőt tulajdonítanak; ahol a csend sokkal mélyebb jelentéssel bír, mint a mi világunk felszínes locsogása; ahol a halottakról nem beszélnek, de mégsem felejtik el őket soha; ahol ha egy anya elveszíti a gyermekét, akkor a családon belül kap egy másikat. Daniel Stone nem véletlenül alkot olyan szuperhőst, aki Dante hőse is lehetne egyben, akinek végig kell járni a Pokol minden bugyrát, hogy megismerje önmagát, és rádöbbenjen, hogy a legnagyobb ellenség nem kívül lakozik.
Laura helyzete kapcsán pedig felmerül a kérdés, hogy van-e határa, amíg még van jogunk bárkit bírálni, felelősségre vonni, ha mi magunk is bűnösök vagyunk. Meddig van súlya az általunk kimondott szónak, ha közben a szeretteinkhez lettünk hűtlenek. Vagy némely embernek valóban kellenek hatalmas pofonok az élettől, hogy megtanuljanak látni? És mit tehetünk, ha közben olyan tragédiák történnek, amik jóvátehetetlenek? A felelősség hatalmas terhe újra a mélybe húz, vagy lesz annyi erőnk, hogy emberhez méltón éljük tovább az életünket…
A kötetben minden fejezetet néhány oldalnyi nagyszerűen megalkotott képregény vezet be, ami szervesen kapcsolódik a történet mondanivalójához. Ezáltal a Tizedik kör még rétegzettebb, még összetettebb képet mutat a szereplőkről, illetve rólunk, olvasókról. Mert természetesen Picoult most is úgy hívja fel a figyelmünket egy komoly problémára, hogy közben nem dühös, nem kiabál, hanem simogatja a fejünket, bízva abban, hogy még nem késő, hogy mi még tehetünk az ellen, hogy ne kelljen olyan drámai helyzetbe kerülnünk, mint a regény ifjú vagy felnőtt szereplőinek.
A fordítás minősége nagyban hozzájárul, hogy a regényt ne tudjuk letenni, amíg a végére nem értünk. Utána viszont óhatatlanul magunkba nézünk, és talán kicsit jobban figyelünk majd a körülöttünk élőkre.
A kötetért köszönet az Athenaeum kiadónak.

Dobos Attila

Fordította: Babits Péter
Kiadó: Athenaeum
Terjedelem: 392 oldal
Megjelenés éve: 2018

Written by erika

Leave a comment

Time limit is exhausted. Please reload the CAPTCHA.