• elomagazin  /
  • Életmód   /
  • „Egymás gyerekei vagyunk” Dollár Papa Gyermekei – Otthon

„Egymás gyerekei vagyunk” Dollár Papa Gyermekei – Otthon

A Dollár Papa Gyermekei Otthon című előadása 2014 májusában került bemutatásra a Trafó Stúdió színpadán. Az August Strindberg Pelikánja nyomán született előadás a társulat Család trilógiájának második része, melyet a Szerelem címet viselő első rész előzött meg. A darab fókuszában az áll, hogy hol vannak az egészséges határok egy családban, illetve, hogy vannak-e jó döntések a felnőtt létben, vagy folyamatosan a rossz és a kisebbik rossz közül választhatunk.

A család tagjai között a pénz általános mozgatórugóként van jelen, ami nagyban meghatározza a köztük lévő kapcsolatokat. A fiatalok (Kiss-Végh Emőke, Georgita Máté Dezső) folyamatosan küzdenek azzal, hogy mi a sajátjuk, illetve mit hordoznak tovább szüleikből. Az előadás egy ravatali szituációval kezd, így az érzékeny helyzetből adódóan elbírja a monologizálást. Az anya (Urbanovits Krisztina) kezdeti csapongó lelkiállapota következetes átvezetést nyújt ahhoz, hogy elkezdődhessenek a jelenetek. Szerkezetét tekintve realista dialógokból és zárt jelenetekből épül fel. A telifény használata és a nézők pozícionálása rögtön az elején intim viszonyt hoz létre a befogadókkal, ezt erősíti az is, hogy a szereplők bizonyos pontokon szintén nézőjükké válnak saját életüknek. Ennek a színháziatlanságnak az erősítésére szolgálnak az anya karakterének azon szövegei, amik közvetlenül a közönségnek szólnak, ellenpontozásként pedig, hogy a jelenetezés szöveg szinten is meg van jelenítve. Ez az elidegenítésen túl arra is rámutat, hogy az egyes jelenetek kerek egészek, amik értelmezhetőek külön-külön is. A szövegben a pontosan szerkesztett mondatok keverednek az improvizatívabb részekkel, az ismétlések nyomatékosítanak, az azonos szóhasználat a két generáció között pedig erősíti a feszült alaphelyzetet. A színészek van, hogy helyzetből, míg máskor karakterből dolgoznak, otthonosan mozognak az előadásban, amit az bizonyít, hogy a nem várt helyzetekre is képesek gyorsan reagálni. A rendezői koncepció része (Ördög Tamás), hogy saját nevüket és korukat megtartva játszanak, egyedül a köztük lévő családi viszony teremtett. A tér nem tartalmaz klasszikus értelemben vett díszletet, a szereplők a szavak által teremtik meg a lakást, ahol a történet játszódik. Az erőszak verbális és fizikális formában is megjelenik, melynek ábrázolása, a társulattól megszokott módon, nyílt színen történik. Kezdetben az agresszió komikus helyzeteket generál, később azonban, ahogy mélyül a történet, más kontextusba helyezve ezek a mondatok elveszítik komikus jellegüket. Gazdag szimbolikával rendelkezik, ahol az evés a család egysége és az otthon melegeként, a bűz pedig a titkok és a romlás szimbolizálásaként értelmezhető. A taps során az alkotók kilépnek a képzeletbeli lakásból, magukra hagyván ezzel a nézőket a nappaliban történetükkel, ami az elmúlt 80 percben betöltötte a teret.

Helyszín:
Trafó Kortárs Művészetek Háza
Szereplők:
Kriszta, az anya – Urbanovits Krisztina
Dezső, a fia – Georgita Máté Dezső
Emőke, a lánya – Kiss-Végh Emőke
Tamás, a veje, Emőke férje – Ördög Tamás
Rendező:
Ördög Tamás
Ligetvári Csenge fotója. (forrás: trafo.hu)

Szauer Lilla

Written by erika

Leave a comment

Time limit is exhausted. Please reload the CAPTCHA.