Könyvajnló – Park Dzsó-Szuk – Jon Szang-Ho: Vonat Puszánba

Nem néztem meg a filmet, csak belekukkantottam, és azt is csak azután, hogy elolvastam a könyvet. Igaz, megtehettem volna, hiszen ez a regény a film alapján készült, ami ritkább, mint fordítva. Elöljáróban még annyit, hogy nem ez a kedvenc műfajom, mármint a horroron belül. A zombis cuccok valahogy nem kattantak be nálam annyira, de itt felkeltette az érdeklődésemet, hogy erről a műről azt hallottam, hogy több, mint egy sima élőhalottas mészárlás.
Nos, van némi igazság benne. Elég nagy hangsúly van az érzelmi oldalon, miközben a történet kábé azonnal belecsap a lecsóba. Egy munkamániás, elvált férfi vonatra száll a lányával, hogy eleget tegyen a gyerek kérésének, aki a születésnapját az édesanyjával szeretné tölteni.
A vonatra felszáll egy sebesült lány is, aki hamarosan őrjöngő szörnyeteggé válik, és egyre többen esnek a titokzatos gyilkos kór áldozatává, és alakulnak át maguk is zombivá – vagy valami hasonlóvá, mert úgy rémlik, maga a zombi szó nem szerepel a könyvben.
Ami a regény mellett szól, az az irgalmatlan tempó és feszültség, ami megtölti a lapokat. Itt valóban nincs megállás. Talán emiatt is van, hogy egyszerűen túl hamar elérünk az utolsó oldalig, ahol nem igazán lélegezhetünk fel, inkább összeszorul a szívünk, de legalább sikerült az alkotóknak valami emberit is belecsempészni a végkifejletbe.
Ami a regény értékét csökkenti valamelyest, az pontosan a tempó miatt lehet úgy vélem. Ugyanis a karakterek kissé üresek maradnak. Talán nem véletlen, de nagyon filmszerű az egész szöveg. Tudom, nem lehet egyszerű egy ilyen típusú műben árnyalni a szereplőket, hosszú leírásokkal megtörni a lendületet, de szerintem egy picivel több azért belefért volna. Azt persze így is jól látjuk, hogy egy ilyen helyzet, főleg egy zárt térben, nem minden emberre ugyanúgy hat. Némelyik élő brutálabban viselkedett, mint maguk a fertőzöttek, ami valószínűleg reális képet mutat a világról.
Összességében tehát ajánlom mindenkinek, aki adrenalinbombára, és nem a szépirodalom emelkedettségére vágyik éppen, mert tudom, hogy olykor kell egy-egy ilyen könyv. És ha valami kellemes muzsikát is szeretnél mellé, akkor javaslom, pl. a Cannibal Corpse munkásságát kiegészítőnek (igaz, ők a hangszereik mesterei, és ez nem vicc!).
A kötetért köszönet az Athenaeum kiadónak.

Fordította: Németh Nikoletta
Kiadó: Athenaeum
Megjelenés éve: 2020
Terjedelem: 222 oldal

Dobos Attila

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Time limit is exhausted. Please reload the CAPTCHA.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..