Nálam már az írónő Puncs című könyve is nagyot ment. A könyvben az Y generáció belvárosi lányának egyetemi tanárával való kapcsolata és útkeresése volt a téma, egy profin megírt prózában. Semmi felesleges nem volt a könyvben, feszes volt és kifejező.
A Nincs idő egy középiskolás lány útkeresése. Mindkét regény közös jellemzője, hogy a Puncs egyetemistájának, és a Nincs idő Lilijének is annyira a saját korosztályára jellemző a nyelvezete, hogy az ember tudja, hogy igen, egy középiskolás lány pont ilyen, éppen ezekkel a kifejezésekkel, fordulatokkal, de semmit nem túltolva, érzelmesen, és egy csipetnyi szlenggel gondolkodik, beszél.
A történetben a meglehetősen introvertált, saját értékítélete szerint átlagos kilencedikes lány kifogja az iskola aranyhalát, a menő, jól kinéző fiút, akivel szép lassan eljutnak az együtt járás varázslatos, de Lili számára kicsit fura, kényelmetlen állapotába. Egy tizenöt éves lány átlagosan azért érzi magát kényelmetlenül egy kapcsolatban, mert önbizalomhiányban szenved, bizonytalan a másik érzéseiben, nem gondolja, hogy méltó a másik figyelmére. Lilinek azonban ennél többel kell megküzdenie.
Áron, Lili barátja ugyanis tökéletes megtestesítője a bántalmazó személyiség kamasz figurájának. Önző, hibáztat, korlátoz, féltékeny, s közben időről időre – amikor épp neki tetszik – oszt csodálatot, szerelmet, csókokat. A zavarodott lány pedig pörög a ringlispilen: érzi ő, hogy valami baj van, de vonzza is a fiú. Tudja, hogy valahol nem helyes az, hogy nem állhat szóba a barátaival, de imponál neki, amikor Áron érte verekszik. Tudja, hogy nem épp lovagias dolog őt minden reggel megváratni, mégis esőben, szélben állva várja Áront minden egyes reggelen, és Áron minden egyes reggelen késik. Mikor aztán az iskolai bálon kiderül, hogy a bántalmazás akár fizikálisan, szexuálisan is folytatódhat, a lány kilép a kapcsolatból.
Mucha Dorka a könyvben nem magyaráz meg semmit, és ezt nagyon jól teszi. A kamasz olvasóknak Lili viselkedése a válasz egy bántalmazó kapcsolatra.
Bántalmazottakkal foglalkozó pszichológusként markáns tapasztalatom az, hogy a felnőtt bántalmazottak jobbára kétszer, háromszor is megkísérlik a kilépést a bántalmazó kapcsolatból, de sok esetben még azután is visszatérnek. Ennek sok oka lehet, amely nem a könyvajánló tárgya, de egy biztos: a kilépés borzasztóan nehéz, a bántalmazó visszahúz, az érzelmek visszahúznak, a bizonytalanság, az esetleges társtalanság is visszatartó erő. Ilyen esetekben a kilépést már sikeresen megélők tapasztalatai, segítsége sok esetben többet ér, mint a szakemberek tanácsai.
A könyv zsenialitása pont abban rejlik, hogy az olvasó magára ismerhet benne. Felismerheti, ha hasonló kapcsolatban él, vagy a kezébe adhatja annak, aki a környezetében ilyen helyzetet él meg. Nem kell hozzá kommentár: a könyv elmondja, hogy menekülni kell. Ki kell lépni, mert a bántalmazás soha nem marad abba, nem lesz jobb, a bántalmazó kiszámíthatatlan, a bántalmazás mértéke pedig a kapcsolat előrehaladásával minden esetben nő. Először verbális, aztán verbális és korlátozó, aztán fizikai és/vagy szexuális módon. Nincs olyan, hogy a szakirodalomban mézesheteknek nevezett szép időszakokat ne követné további bántalmazás.
Nos, ezt mondja el a könyv. És elmond még valami fontosat. Ha valaki látja, hogy egy kamasz bántalmazó kapcsoltban él, tud segíteni. Ha senki sem látja, a kilépés nehezebb. Mint a legtöbb kapcsolati erőszak esetén a külvilág ugyanis csak szép mázat lát, erre nagyon vigyáznak a bántalmazók. Ha mégis megreped a máz, ha láthatóvá válik a valódi személyiség, de addigra sajnos már sokszor késő.
Olvasmányosságán, kiváló nyelvezetén, izgalmas felépítésén túl a könyv a legjobb lehetősége a nem direkt prevenciónak a korosztály számára.
Ha úgy érzed, hogy bajban vagy, hívd a Kék vonalat a 116-111-es számon, illetve töltsd le a Kapcsolj egyből telefonos applikációt androidos, vagy iPhone készülékedre.
(Fotókredit: Szalmás Krisztina)
Mucha Dorka Budapesten született 1989-ben, jelenleg a szlovákiai Pereden él férjével és Firka nevű kistacskójával. 2019-ben jelent meg első regénye. A szerzőt ezzel a Puncs című regénnyel a legjobb első prózakötetesnek járó Margó-díjra is jelölték. A Nincs idő az első, fiataloknak szóló könyve. Él-hal a bolognais pizzáért, a zombifilmekért és persze a könyvekért.
A könyv kapcsán elmondta, hogy kifejezett célja volt a megírásával az, hogy ne didaktikus módon, hanem élmény-szerűen, napló formájában írja le, hogy a gonosz, mérgező párkapcsolat nem csak a felnőtt kapcsolatokat jellemezheti. Ahogy a bullying, úgy a bántalmazás is megjelenik már a tinédzser, fiatal felnőtt korban, tehát fontos lenne a prevenció ezen a területen ennek a korosztálynak. Célja volt még, hogy megmutassa a bántalmazó személyiséget a cselekményben, akit nem is ismer fel mindenki, például a főszereplő szülei sem, csak pár osztálytárs, aki többet lát a kapcsolatból. Az írónő meggyőződése, hogy a már csak a kamasz-létből is adódó, mindennek ellenálló korosztály a könyvvel nem direkt formában szembesüljön ezzel a valóban létező, sok gyereket érintő problémával.
Borsos-Kőszegi Erika
Kiadó:Menő Könyvek,
Borító:KARTONÁLT,
Súly:300 gr,
ISBN:9789634037897,
Nyelv:MAGYAR,
Kiadás éve:2020
Related Posts
A történet egy patchwork család egyesüléséről szól, illetve annak kísérletéről. Az nem derül ki a könyv végére, hogy sikerül-e, de szurkolunk a szereplőknek!
„A legviccesebb, legőszintébb regények egyike. Minden elemében felér Mark Twainnel és J.D. Salingerrel – Chicago Tribune” Sam Munson Szívás című műve nemrégiben jelent meg a…
Négy ismert, remek író – Balázsy Panna, Kalapos Éva Veronika, Lakatos Levente és Szabó T. Anna egy remek kis regénygyűjteménnyel leptek meg minket ezen a…
A Szívünk rajta program havonta ajánl gyerek- és kamaszkönyveket, hogy megkönnyítse a szülők választását. Novemberben az Amikor összeütköztünk címmel megjelent, kamaszoknak szóló könyv kapta a…