A hó, a facebook és én

Engedtessék meg egy nagyon személyes vallomás az elmúlt napokról nekem, mint ennek a kulturális és életmód magazin főszerkesztőjének, aki valahogy belekeveredett a két napos mentésbe, és ha tudna aludni, azokról a borzalmakról álmodna, ami az országban történt.

Csütörtökön este itt ültem szokás szerint magazin híreket szerkesztve. Már tudtuk délután, hogy nagy a baj, de estére nyilvánvalóvá vált, hogy a helyzet ellenére mintha nem mozdulna semmi és senki, pedig már szivárogtak a hírek a balesetekről, elzárt utakról, hóban rekedt emberekről.

Este tízre világossá vált, hogy Fejér megye van a legnehezebb helyzetben, ott zárt el először településeket a hó, és ott voltak a nagy balesetek az M7-es autópályán. Semmilyen portálon nem találtam híreket, maradt tehát a facebook és jött a döbbenet.

Csütörtökön este pár ember és pár oldal kivételével semmilyen hírportál nem osztotta meg, mekkora a baj. Egyszer csak a Szárnyas fejvadász, egy állásközvetítéssel foglalkozó oldal elkezdte posztolni a segítségkéréseket, főképp magánemberekét, és a helyeket, ahol menedéket tudtak nyújtani, ahol melegedőket nyitottak. Kocsis Noémi és Klecska Ernő, a Fejér Megyei Hírlap munkatársai, a Vörösmarty Rádió kezdte még el terjeszteni a listákat, híreket.

Létrehoztak menedékhely listákat, telefonos appot az segítségre szorulóknak, google alkalmazást, és küldték az embereket teával, étellel, pelenkával, takarókkal. Mindezt az emberek tették. Az egyszerű, segíteni akaró emberek a falvakban, az autópályák mentén. panzió- és étterem tulajdonosok, családok, akik szállást ajánlottak fel, terepjárósok, akik az autójukat és az erejüket.

Beszálltam, bár nem tudtam, mennyit ér a kis magazin híradása, de gyűjtöttem a híreket, osztottam, kitettem, sokszor pár percen belül többet is. Az emberek, a hozzátartozók és a jó érzésű kívülállók maradtak ébren és tovább osztották őket. Hajnal háromra 200 ezer emberhez jutottak el így az információk csak a magazin által.

Pénteken délelőtt alakult meg a Segítsünk a bajban nevű facebook csoport. Akkor megfordult a fejemben, hogy minek is… Pénteken délelőtt mintha felébredt volna minden, addigra, mire emberek már 8-12órája voltak elzárva a hóban, az autópályán, a behavazott kis utakon. Pénteken déltől léptek a hivatalos szervezetek.

Szeretném megkérdezni, hol voltak addig? Nem politizálni szeretnék, de ahogy én, vagy a Szárnyas fejvadász, miért nem lehetett a közért olyan sokat ordítozó facebook közösségeknek beszállni az információ átadásba? Nem hazudok, láttam: egyedül a facebook információ átadás működött. Péntek hajnalig segítség közvetítéssel és telefonálgatással embereket tudtam küldeni menteni, és élelmet tudtam küldetni a mentőegységeknek, mert kiposztolták, hogy az autópálya melyik kilométerkövénél kell a segítség. De még péntek éjjel is ugyanaz a fáradt, de nem csüggedt társaság volt talpon, újabb csapatok nem. Pedig akkor már második napja tartott a krízis.

Lehet engem köpködni, de 36 órát ültem a gép előtt, folyamatosan tartottam a kapcsolatot pár mentőegységgel és irányítottam. Nem, hangsúlyozom, nem számolhatok be péntek éjjelig a karitatív szervezetek szerepéről és a média hiteles tájékoztatásáról. Arról beszéltek a mentőegységek tagjai, hogy a civil lakosság segített. Félreértés ne essék: tisztában vagyok vele, mit tett a rendőrség, a tűzoltóság, a polgári védelem és a mentők. De ásni, élelmet vinni, írni, hogy hol van fagyoskodó család, kisbaba, idős ember, hová mi kell gyorsan, a civilek tették. Kinyitottak gyógyszertárak, multik, polgármesterek jelentkeztek be melegedő helyek létesítésével, mindenki ott segített, ahol tudott.

Most, hogy nagyjából rendeződött a helyzet, csak azt látom, hogy mindenki okol valakit. Vagy a kormányt, vagy a rendvédelmi és katasztrófa elhárító szerveket, mindegy, valakit. Még egyszer megkérdezném: akik ezt teszik, hol voltak ezen a két éjszakán? Legalább pár segítségkérő posztot megoszthattak volna… Nem, nem szombat délben.

Számomra sokan leszerepeltek a két nap alatt. A média, a megnyithatatlan, vagy információ nélküli honlapok, amelyek arra szolgálnának, hogy tájékoztassanak, segítsenek. Maradt a rohadt, mindennek elmondott facebook. Ott is csak a karitatívabb típus. Meg másnap a szombati ebédet jó étvággyal elfogyasztó, és utána a felháborodott posztokat osztogató közönség.

Köszönöm azoknak, akik mindkét éjjel csak azért maradtak ébren, hogy ha már menni nem tudnak autó vagy egyéb híján, legalább információval segítsék azokat, akik nálunk sokkal többet tettek: ott voltak kint és mentettek.

Borsos-Kőszegi Erika
fotó: index.hu