Kérem tisztelettel, ha míves nyelvezetű, magvas gondolatokat hordozó szépirodalmi remekre vágyik, ahol minden szónak súlya van, ahol minden mondat után meg kell állni, hogy befogadjuk annak szépségét, rétegzett mondanivalóját, hogy tápláljuk szellemünket, és ezáltal lélekben gazdagodjunk, nos, akkor még böngéssze tovább a könyvesboltok kínálatát. Ám ha egy roppant cselekményes, és műfajában – jelen esetben az akcióregényre gondolok – igényes írásra vágyik, akkor máris belevághat az Adrenalin olvasásába.
A könyv már eleve úgy kezdődik, mintha várnánk a vonatra, de az nem áll meg az állomáson, csak lassít, mi felugrunk rá, és máris száguldunk tova. Ennél a műnél a cím bizony telitalálat, még talán a „bomba” vagy a „löket” hozzáadásával lehetett volna kiegészíteni.
Sam Capra a főhőse a regénynek, akinek az élete egyik percről a másikra megváltozik, amikor elrabolják terhes feleségét, őt pedig – miután épphogy sikerül megúsznia egy robbantásos merényletet – fogva tartják és vallatják hosszú hónapokon át. Azt követően pedig, hogy szabadon engedik, nyomozni kezd, és számtalan akadály leküzdése után felgöngyölíti egy szövevényes ügy szálait.
Magáról a cselekményről nem lehet túl sok részletet leírni úgy, hogy ne lőjük le a „poénokat”, ezért csupán annyit mondanék, hogy ez a könyv tele van feszültséggel, hihetetlen mennyiségű akcióval, amik irgalmatlan tempóban áradnak, tényleg szinte nincs olyan oldal, ahol ne történne valami. A szerző nem pazarolja az olvasó drága idejét hosszú leírásokkal, kacifántos körmondatokkal, nem állt szándékában, hogy olyan művet hozzon létre, ami komoly agymunkát igényelne a befogadótól – félreértés ne essék: az Adrenalin nem egy buta történet! -, sokkal inkább szórakoztatni akart, és ez maradéktalanul sikerült is neki, legalábbis szerény véleményem szerint. A főhős karaktere kellőképpen kidolgozott, a motivációi érthetőek, az akciók többé-kevésbé a realitás talaján mozognak.
Jeff Abbott regényeire mindig is jellemző volt a sűrű cselekmény, a brutalitás, az üldözések. Jelen esetben sincs ez másként, aminek én nagyon örültem, ugyanis szeretem a megbízható írókat. Lehet, hogy tényleg csak(…) egy sima akcióregényt kapunk, ám az igényeket, amit ettől a műfajtól elvárhatunk maradéktalanul teljesíti. Nem volt hiányérzetem, elégedetten dőltem hátra – és vettem végre levegőt -, miután kivégeztem ezt a 370 oldalnyi pörgést. Ha valaki még semmit sem olvasott korábban a szerzőtől, de szereti Harlan Coben vagy Lee Child könyveit, minden bizonnyal új kedvencet avat Jeff Abbott személyében, és velem együtt várja majd a következő Sam Capra-történetet, merthogy az Adrenalin egy sorozat első darabja.
Dobos Attila
Kiadó: Jaffa
Megjelenés éve: 2013
Terjedelem: 371 oldal
Related Posts
„SODRÓ TEMPÓ, SZIPORKÁZÓ DIALÓGUSOK, SZÁMTALAN CSAVAR ÉS AZ ELMARADHATATLAN SOSEM FOGOD KITALÁLNI, KI A GYILKOS TÍPUSÚ VÉGKIFEJLET.” The Armchair Detective „FELÜLMÚLHATATLAN ÍRÓI TELJESÍTMÉNY HARLAN COBEN…
1941. december 6. Amerika a második világháború küszöbén áll. A béke reménye végképp szertefoszlik, amikor japán repülőgépek bombázzák Pearl Harbort. Los Angeles sokáig biztonságos menedéket…
Szeretem a Myron Bolitar-sorozatot. Ezúttal sem kellett csalódnom. Talán egy leheletnyivel gyengébbek a poénok a történet elején (nem lényegtelen adat, hogy ez a kötet az…
Az Adrenalin, a Végjáték és a Bukás után Jeff Abbott újabb szédítő iramú regénnyel folytatja a Capra-sorozatot. A második és harmadik rész nekem kimaradt, de…