Ludwig Goes Pop + The East Side Story a Ludwigban

2015. október 09 – 2016. január 10. – last calling.

Az októberben nyílt jelenleg aktuális kiállítás az egyik, éppen reneszánszát élő irányzat elemeit tárja nézőközönsége elé. Aki eddig még nem tette, az sajnos hamarosan kifut az időből, ha szeretne megismerkedni a híres pop art szépségeivel. A tavaly Kölnben, idén februárban pedig Bécsben megrendezett kiállítás budapesti verziója kicsit több, kicsit színesebb, mint elődei: az alapkoncepció mellett hazai, valamint kelet európai remekművek teszik még izgalmasabbá az egyébként is kiemelkedően színvonalas összeállítást. Peter és Irene Ludwig a múzeum alapításakor talán álmodni sem mertek róla, hogy előre felvásárolt pop art darabjaikból összeállított kiállításuk később ekkora sikernek örvend majd, és tessék – a nagyobb hírportálok nem győzik publikálni a jobbnál jobb kritikákat, az instagram hemzseg a #ludwiggoespop hashtag-ektől, és végre találtunk még valamit, ami a művészetektől abszolút izolálva élő tinédzserek döntő többségében is megmozgat valamit. Nem volt túlzás a megnyitó előtti sajtóbemutatón „az év kiállítása” címmel illetni, hisz a legtöbb nagyobb művészeti alkotással szemben fő erénye az érthetőség. A hétköznapi környezetből kiemelt anyagok, valamint téma lehetővé teszi, hogy a létező legkevesebb gondolkodással is megleljük a szépséget az előttünk lévő hatvanas évekbeli műalkotásokban. És bár van, hogy nem tudjuk eldönteni, célja vajon a fogyasztó társadalomból való gúnyűzés, avagy annak dicsőítése inkább, elnézve a temérdek műanyag ételt, és leveskonzerveket ábrázoló festményt, de egy dolog egészen biztos: amint kipihentük az indokolatlan mennyiségű karácsonyi bejglit, ideje ezt is kihúzni a bakancslistánkról.

Szauer Lilla