Könyvajánló – Benyák Zoltán: A nagy illúzió

Benyák Zoltán jó fej. Oké, személyesen nem ismerem, de az írása alapján teljesen egyértelmű, hogy igazam van. Nem elég, hogy úgy ír, ahogy csak nagyon kevesen – játékos, könnyed, beteg (a szó jó értelmében) -, de simán megteszi, hogy odacsap a papírra egypár oldalnyi ponyvát, majd egy olyan irodalmi bekezdést rittyent közvetlenül utána, hogy csak na. És ami a legszebb, hogy egyáltalán nem lesz kaotikus vagy öncélú tőle a regény. Egységesen eklektikus, ami annyira erős, hogy ha elkezded, akkor végig is olvasod. Van neki stílusa, kérem szépen. Ez pedig nagy szó a mai világban. És akkor arról még nem is beszéltem, hogy kb. mindenkinek ajánlom A nagy illúziót.

Tom Pastor valahol, valamikor arra eszmél, hogy valami nagyon nem stimmel a kis életével – aztán kiderül, hogy az nem stimmel, hogy a kis életének vége, és az ‘új nap’ bizony már odaát indul.
Aztán megjelenik egy Chevrolet, s benne a révész, aki az első órákban segíti az elfogadást Pastornak.
Hősünk, miután kénytelen beletörődni a halottságába, szépen válaszolni, illetve mesélni kezd az életéről Ninának, a révész kisasszonynak…
Nemegyszer beugrott olvasás közben William Wharton. Hogy miért? Mert nagyon szeretem azt, ahogyan ír. Benyák is hasonló abból a szempontból, hogy úgy érzed, csak neked mesél. És emellett roppant emberi. Tom Pastor esendő, balfék, csak a saját hibáiból tanul – viszont annyira bárki, hogy mindenki.
Ja, és simán el tudom képzelni, hogy Benyák úr reggel felkel, betol egy kávét, lezuttyan az íróasztalához, és elkezd írni. Fel sem néz, csak legfeljebb olykor befelé, és nagyjából egy lendülettel papírra vet egy regényt. És ezt most nem úgy értem, hogy összecsapott fércművel van dolgunk, hanem éppen ellenkezőleg: ez az ember írónak született, aki nagyon uralja is egyben a nyelvet. Oké, kimondom: zseniális. A mondatai magától értetődőek – a legtöbbünknek mégsem jutnának eszünkbe soha. Élvezet olvasni a sorait.
A nagy illúzió számtalan nagy halottat is megidéz. Mi meg odaintünk nekik, hiszen tök természetes, hogy ott vannak. S közben fokozatosan megtelik élettel a halott Tom Pastor karaktere, megismerjük a múltját, a nőt, aki gyereket szült neki, a gyereket, akit az asszony szült neki, a macskát, aki Van Gogh, Pastor apját, aki maga a megtestesült „nehogy-te-is-ebbe-a-hibába-ess” karakter, és aki mégis szinte tükre az embernek.
Egyébként Vonnegut is bevillant olykor, mert ő volt képes úgy iszonyatosan laza lenni, hogy a könyvei végére érve mégis leginkább sírtunk vagy elbujdokoltunk volna attól, hogy igaza van.
A nagy illúzióban a halál témája a tőkesúly, de a regény ízig-vérig mai. Szórakoztat, elgondolkodtat, és arra késztet, hogy olvassunk még ettől a nagyszerű magyar írótól.
A kötetért köszönet az Athenaeum kiadónak.

Dobos Attila

Kiadó: Athenaeum
Terjedelem: 368 oldal
Megjelenés éve: 2016

http://konyvesbolt.hu/termek/konyv/irodalom/regenyek/elorendelheto-a-nagy-illuzio-megjelenik-2016-03-02/