Az élet mozgás, a mozgás élet

“Van egy csomó egészségőrült, aki csak természetes táplálékon él, de nem mozog, és borzalmasan néz ki. Aztán vannak mások, akik mennek, mint a golyó, de csupa szemetet esznek. A mozgás a király. A táplálkozás a királyné. Együtt övék a királyság.” – Jack LaLanne

A helyes mozgás szabályait azért kell(ene) megtanulni és betartani, hogy megszeghessük a civilizáció által ránk erőltetett hamis, nyereségvágyon és megtévesztésen alapuló kényszereit. A munkahelyi stressz vagy a magánéleti, az ünnepek előtti őrült kapkodás, megfeleléskényszer mindenfelé. Ez mind a vállunkra nehezedik. Bírni kell. Bírjuk?
Egész nap gépek előtt vagy gépekben ülünk. Amennyire csoda dolog az internet, annyira be is szippant. Akkor is, ha “csak” a tudásvágyunkat elégítjük ki vele, és kiolvassuk a nagyvilágot.
Majdhogynem a sarki boltba is csak autóval megyünk el, hiszen visszafelé cipelni kell. (Persze,vannak reális esetek, mert Síva tudna csak hazavinni hat rekesz ásványvizet kézben.) De mi van, ha elromlik a kocsi?
Mindeközben dől ránk az infó az egészséges életmódról, a testmozgásról, az étkezésről. És mi történik, ha random Pistike vagy Évike nekiáll életmódot váltani?
Lemegy egy szép terembe, és gépekbe ül, rázatni magát, vibrálni, tekerni, súlyokat nagyon-nagyon-nagyon kötött pályán rángatni.
Mellé megeszi az egészségesnek hirdetett joghurt(k)rémes akármit, egészségpelyhet, és társait (hiába van ráírva, hogy light, az még finomított szénhidrát attól még, és az nem jó), vagy a káposztalevest, beszedi a fogyitablettákat, meg ezer más megalapozatlan étkezési mizériát, ezek közt most nem teszek igazságot.
Közben észre sem veszi, hogy ugyanúgy a gépek bűvöletében éli mindennapjait, mint előtte, a gépek rabszolgája marad.
Pár hét, hónap alatt edzéssel-diétával elér valamit, vagy nem. Így hát csalódik, és a szokásos mókuskerék kezdődik újra, jojó-effektussal, fájó ízületekkel, sérülésekkel, visszahízással, depresszióval, minden földi jóval.
Erről sokan írtak már sok remek dolgot, és szerintem, aki kicsit is hallgat az ösztöneire, az rájön, hogy itt mi a hiba.
A civilizáció ártalmait nem a civilizáció fogja orvosolni.

Az én sarkalatosan beteges elméletem, hogy az ember kifinomult elméje és problémamegoldást könnyítő gondolkodása hozta a felemelkedését az őskorban, és ez is okozza a vesztét most.
Szerencsére jó páran azt gondolják, érdemes visszanyúlni a régebbi életmódokhoz: warrior diet, paleo diéta, mind-mind valami régebbi kor életmódjához alkalmazkodik, amikor az embereknek még szükségük volt a fizikai erejükre, állóképességükre az életben maradáshoz.
Érdemes akkor az edzésmódszerekben is kicsit régebbre nyúlni. Több száz éves vasgolyókat lóbálunk (még ha a rendszer modern is), vagy a saját testsúlyunkat használjuk, vagy csupa olyan tárgyat, amelyekhez nem sok csiga, vezetősín, deréktámasztás, szék kell.
Régen hiába tudott teszem azt valaki istenien rezegni egy platformon,az ellenség röhögve kardélre hányta. Viszont akik úgy használták a kardot, ahogy kell, pontosan dobták el a dárdát a messzi távolba, azok hazamehettek a hadjáratból, békeidőben meg el tudták ejteni a szarvast, és enni tudtak adni a családnak, míg a gyengék nem.
Vagy hiába tudott valaki kecsesen lépcsőzőgépen riszálni, a barlangi medve vidáman dudorászva megette, ha nem tudott felmászni előle a sziklafalra