„Ember tudott maradni ebben az embertelen világban” – LAPZÁRTA, a Népszabadság-sztori

December 17-én igen érdekes programokkal várta az érdeklődőket az Örkény Könyvesbolt. Az „Ajándék ez a nap” elnevezés különböző irodalmi és zenés produkciókat tartogatott a lelkesebb fővárosiak számára. Az eseménysorozat házigazdája László Ágnes volt, a könyvekhez 30%-os árengedménnyel juthattunk hozzá, mindezt pedig tetézte a finom forralt bor és a különleges pálinka kínálat. A sok dedikálás, tombola, és beszélgetés mellett kitűnt azonban egy meglehetősen aktuális témájú összejövetel is: 15 órától a Népszabadság munkatársai által nyerhettünk kicsit közelebbi betekintést az október 8-án történtekbe.

Először átadásra került a híres Freész Károly-díj, melyet Freész Károly halála után családja alapított meg, azzal a céllal, hogy ezt minden évben elnyerhesse a Népszabadság egyik, legtevékenyebb dolgozója. A díjat ezúttal az egész szerkesztőségnek ítélték, és hivatalosan is úgy döntöttek, ezennel megszüntetik az ezüstből készült plakett hagyományát, tehát a legutolsó díjátadónak lehettünk szombaton szemtanúi. A bolt vendégül látta a kiadott könyv szerzőit, melyet dedikáltak is az illetékesek. A könyvet a Noran Libro kiadó adta ki, és a teljes történetet meséli el az egyének szemszögeiből. Különlegessége, hogy ebben a Népszabadság szerkesztői nem a világ aktualitásairól írnak, hanem megcáfolva számos tévhitet mesélik el személyes történeteiket. Hogyan „végezték ki őket kegyetlenül”, hogyan „nem pénzelte őket semmiféle Fidesz”, valamint hogy miért „nincsenek hírek, mióta megszűnt az újság”. A beszélgetés, és a közönség kérdései során a szerkesztők rámutattak arra, hogy a tragédia talán egyetlen pozitívnak mondható dolga, hogy nap, mint nap rengeteg szolidaritással találkoznak. A sajnálat és a hasznos tanácsok ezrei azonban még közel sem elegek egy új lap indításához, a jelen lévők azt is bejelentették, aminek ellenkezőjében eddig sokan reménykedhettünk: szinte semmi esélyt nem látnak egy új Népszabadság létrehozására.
„Ma, október 8-a óta először, boldogan ébredtem fel.” – A beszélgetés nyers volt, tele elkeseredéssel, végtelenül őszinte hangvételben. Nem a könyv dicsőítése, nem a kormány szidalmazása, nem mögöttes háttérszándékok. Sokkal inkább az önmagukban való hibakeresés, hogy hogyan lehetett volna ez több, jobb, sikeresebb. Hogy mi van, ha egyedül rajtuk múlt, ha ennyi év után, miattuk veszítette el megannyi ember nem csupán a munkáját, de az egész életét is.

Szauer Lilla