Enyém a távirányító! – a szingli létről pro és kontra

Az elmúlt néhány évtizedben alapjaiban változtak meg az emberi kapcsolatok. Manapság ritkaságszámba megy a tartós házasság, vagy a hosszú távú párkapcsolat. Nemhogy a családalapítás, a gyerek sem igazán érdekli az emberek egy részét. Sok az egyedülálló, ugyanakkor rugalmas, anyagilag független és piacorientált férfi és nő. Nem csoda, hogy ezt a mintát követik, hiszen ezt látják a televízióban, ezt sulykolja a média.

Mindenki más

Van, aki nem vágyik kapcsolatra, vagy nem érzi még késznek magát rá. Ez rendben van, nincsen semmi rossz abban, ha egyedülálló az ember. Ettől nem automatikusan magányos is, csak mert nem része egy párkapcsolatnak. És nem szabad elfelejteni, hogy szinglinek lenni még mindig sokkal jobb annál, mintha egy méltatlan párkapcsolatban sínylődnénk. A nők sokkal inkább igénylik a párkapcsolati létet, mint a férfiak, és többet is tesznek érte, hogy abban éljenek. Ők viszont azok is, akik nehezebben lépnek ki egy rossz kapcsolatból. A férfiak szinglisége már-már teljesen megszokott, és az is, hogy a családalapítás ideje náluk lassan már a 30-as éveik végéig tolódik ki.

A szingliség előnyei

A szingli férfi, vagy nő megteheti, hogy azt csinál, amit akar, és akkor, amikor csak akarja: bárkivel flörtölhet és más dolgokra is jobban tud koncentrálni, például a családra, a barátokra, a hobbira, a sportolásra, vagy a tanulmányaira. A szinglik között nagyon sok a munkamániás is, amelynél az előnyt feltétlenül az anyagi szabadság jelenti. Előny az is, hogy nem kell senkihez alkalmazkodni, ám ez később, egy párkapcsolat létesítésekor már komoly hátrányokat is okozhat. A sokáig egyedül élő ember nehezebben tolerálja a másik szokásait, életének rendszerét. Viszont míg egyedül él, maradhat a mosogatóban a mosatlan, heverhetnek szanaszét a ruhák, senki nem tesz érte szemrehányást.

Ha valaki úgy érzi, a barátai és a családja ad annyi érzelmi töltetet, hogy az elegendő a számára, annak vétek tartós kapcsolatot keresnie. Szerencsére a szingli – szingli paradox párkapcsolat is létezik már: én nem lakom nálad, te nem laksz nálam, és amikor nem érek rá, akkor szünet van a randevúk közt. Többen állítják, hogy a modell teljesen működőképes, nem terheli különösebb felelősség, jövőről való gondolkodás, előre tervezés. Carpe diem kapcsolat, amely mindkét félnek jó.

Hátrányok és nyomás minden oldalról

Nincs ember viszont, aki a nehéz helyzetekben ne arra vágyna, hogy legyen mellette valaki. A barátok esetében ilyenkor rá kell jönni, hogy náluk másutt van a prioritás: többnyire a családjuknál. A tágabb család vagy a közelben van, vagy nincs, a legjobb barát, vagy barátnő szintén. Biztos rossz néha azt látni azt is, hogy boldog párok együtt válogatják a vacsorára valót a boltban, vagy összebújnak egy padon.

És ne feledkezzünk meg arról a pszichés nyomásról, amit a környezet generál a szinglik felé. A barátok nem értik, miért nincs barátja, barátnője a szinglinek, hiszen olyan csinos, jóképű, okos, stb. Rendre meg is próbálják összeboronálni valakivel. A szülők, mint a tradicionális család értékrendjét közvetítő közeg pedig egyre elkeseredettebb: se vő, se meny, se unoka. És ennek rendszeresen hangot is ad, amely komoly konfliktusokhoz vezethet.

Mirelit pizza és esti csetelés

Mindenki maga választ. Nincs jó és rossz megoldás: egyénileg megfelelő megoldás van. Egy introvertált személyiség nehezen talál társat, egy extrovertált meg azért szingli, mert kiélvezi a társas kapcsolatok minden előnyét. Amíg nem savanyú a szőlő, és amíg nem hal ki a baráti kör, mert sose érnek rá a pelenkázás, vagy az esti fürdetés miatt, addig az életforma teljesen megfelel ebben a mai világban. Amikor pedig már nem, akkor kell elővenni a randitrükköket, a barátok által ajánlott partnereket, társkeresőket, vagy egyszerűen rá kell mosolyogni valakire a villamoson, ha megtetszik.

Borsos-Kőszegi Erika
Fotó: cinemaphotos.au, lovehunters.hu