Van itt ez a fiú, Barna, aki, ha beszélni is úgy tud, mint írni, bármelyik stand up színpadán is megállná a helyét. Eddig a Pesten hallottam csoportot boldogította, reméljük, azután minket is fog. Jöjjön hát a Trabant sztori…
Nincs is annál hangulatosabb, mint amikor a haverokkal beültök egy rozoga autóba és vidáman belepöfögtök a naplementébe. Aztán meg a faluvégi rekettyésbe.
A nyári szünet elején Cece barátom vidáman újságolta, hogy ők bizony a tél folyamán kipofozták a fater pajtában rothadó Trabantját, és az újra útra kész lett. De csak mellékutakra kész, persze. (Apuval készítették, lehet vele gyakoróni)
– Hallod má, Barna, gyere má el, kimegyünk a verdával a határba meg mindenfelé!
– Tök jó, Cece, de nem várhatnánk az öngyilkossággal nyár végéig? – Na most, Cecéről tudni kell, hogy olyan szétszórt, mint a hasmenés, és ez a vezetési stílusában is kiütközik. Volt, hogy négy percet álltunk a STOP táblánál, mert ez a baromarcú várta, hogy az zöldre váltson. Végül aztán a nagy unszolás hatására („Nemábaszdmeg veszünksört”) belementem.
Beültünk öten a Trabant SX7 (Esik szhét) egyedi márkájú gépjárműbe, Cece, jómagam és még három öngyilkosjelölt, majd négy sikertelen indítási kísérlet után kirobogtunk Cecéék udvaráról.
– Te Cece, műkszik az autórádió?
– Jaa jaa, de ez ilyen régi kazettás ám.
– És nincs semmi kazettád?
– A műhelyben a polcon találtam egy Demjén Rózsi kazettát még múltkor. Pont itt van valahol, várj, berakom.
– Nee, Cece várj egy ki-AVONATNEMVÁÁÁÁÁR A SOROMPÓÁÁÁLLLL
Ilyen remek hangulatban vonultunk ki a bárány- és tehénszarszaggal átitatott festői faluhatárba, ahol is teljes sebességre kapcsoltunk. Szerettem volna kapaszkodni valamibe, de biztos voltam benne, hogy akármit fogok meg, kitépem a helyéről.
Aggodalmunkat fokozta, hogy menet közben egyre több helyről jöttek egyre aggasztóbb hangok.
– Cece, valami igen kerreg hátul, nem ér le a kipufogó?
– Minden leér, Zolikám, ne törődj vele. AMERRE JÁÁÁR NAGYZAJT CSINÁÁÁL HA NÉHE CSÍPAFÜSTJE NESÍÍRJÁÁL…
Egy élesebb kanyarnál aztán a trabikormány úgy döntött, nem működik együtt a kerekekkel, és azzal a lendülettel letaroltuk az útszéli vadmálnást. Miután Cece megbizonyosodott arról, hogy a Trabant még életben van, (Kit érdekel, hogy nekünk lett-e bajunk?) nekiállt kitervelni a mentőakciót:
– Jóvanakkor, mi hárman megtoljuk elölről, Zoliék meg a lökhárítónál fogva húzzák kifelé!
– Cece, le fog szakadni a lökhárító, ha mi itt elkezdjük húzni!
– Nem fog, húzzad!
Miután némi szigszalag segítségével visszarögzítettük a leszakadt lökhárítót, elindultunk hazafelé. Ekkor szólt Cece anyukája, hogy nagyon vigyázzunk, ha jövünk haza, mert a rendőr Bandiék itt kolbászolnak a faluban. Ettől Cece teljesen bepánikolt, nem akart tovább menni az autóval, ő márpedig akkor kint alszik a Trabiban amíg el nem tűnnek, őt nem kaphatják el. Végül aztán mégiscsak nekiindultunk. Na most, ez kívülről úgy nézett ki, hogy minden kanyarnál Zoli barátunk előrefutott megnézni, hogy a következő utcában vannak-e rendőrök, addig mi kipattantunk hátul, és a Trabantról random potyogó darabokat szedtük össze az útról és raktuk be a csomagtartóba, Cece addig felváltva üvöltözte a „SZEGGYEDGECI” és a „FIGYEJJED HOGYGYÜNNEKE” vezényszavakat. Végül sikeresen begurultunk a kisautóval a garázsba, és azóta sem lett onnan elmozdítva, bár a vasgyűjtésbe még nem merték leadni.
Még mindig érzem az ülésből kipattanó rugókat a seggemen.
Baranyai Barna
Related Posts
Van itt ez a fiú, Barna, aki, ha beszélni is úgy tud, mint írni, bármelyik stand up színpadán is megállná a helyét. Eddig a Pesten…
Külön Istened van: a magyarok Istene.Úgy tudsz káromkodni tíz percig, egy levegővel, hogy nem használod ugyanazt a szót kétszer, sőt, még rokon értelmű szavakat se…
A Dumaszínház saját YouTube csatornája elérte az 1.000.000 nézőt, amit alapításuknak évfordulójával együtt egy dokumentumfilmmel ünnepelnek.
2010 után Kiss Ádám újra önálló esttel örvendezteti meg drága kiss közönségét. Ezúttal elhagyja kis hazánkat és górcső alá veszi a környező országokat, kontinenseket, mégis…