A magyar science fiction rajongók előtt 2017 óta nem titok, hogy a Tchaikovksy név immár nem csak zeneművek kapcsán jöhet szóba. Kezdetben a brit író sci-fi műveiben (Az Idő Gyermekei, Hadállat) gyönyörködhettünk, de idén a Fumax kiadó jóvoltából betekintést nyerhettünk Tchaikovsky fantasy irodalmába is. Nagy érdeklődéssel futottam hát neki a Pókfénynek, s mint jó pár órányi megfeszített olvasás után kiderült, nemhogy csalódást nem okozott, hanem minden elképzelésemet felülmúlta!
A történet egyszerű, mondhatni sablonos alapokra épül (találd meg>>pusztítsd el), a kalandorok vezetője a Fény bajnoka, feladatuk pedig elpusztítani a sötét urat. Igen, néha úgy éreztem, hogy egy epikus fantasy paródiáját olvasom, mert az író nem volt rest, és ahol csak lehet szándékosan kidomborította a műfaj parodisztikus elemeit. Összefoglalva minden megvan a műben ahhoz, hogy remek fantasynak nevezhessem, emellett pedig az a fajta szatirikus humor jellemzi, ami nálam a csúcsra emeli.
A cselekmény menete gyors és magával ragadó volt, az előadás stílusa pedig nyers és feledhetetlen. Úgy éreztem, az első oldalakon a hősök karon fogtak, és elrángattak magukkal a Sötét Torony küszöbéig, egészen rövid idő alatt. Tömörsége ellenére igazi teljességet éreztem benne, hiszen a harsányan kacagós részek közé befurakodtak a nagyon is komoly, filozofikus témák, ahogy ezt Tchaikovskynál megszokhattuk. Az utazás során, a külső ellenségek mellett a csapatnak saját démonaival is meg kell küzdenie, ami sok esetben nehezebbnek tűnik mit kiirtani egy egész kolóniányi pókfattyat, vagy néhány jól megtermett Vészlovagot. A jó humor mellett ez a könyv másik erős oldala: az erkölcsi kérdések folyamatos boncolgatása, néha belső monológok, néha heves összeütközések formájában. A könyv utolsó szakaszában a sötét úrral való konfliktus kivitelezése volt hab a tortán, ami olyan jóra sikeredett, hogy ez tette számomra igazán egyedivé a sztorit.
Minden téren bátran ajánlom a könyvet olyan olvasóknak is, akik még nem olvastak fantasy műveket, de hajlandóságot éreznek rá, mert a Pókfényben minden benne van, ami a műfajt szerethetővé teszi, és terjedelme folytán is kevésbé elrettentő.
Köszönet érte a Fumax kiadónak, lélegzet-visszafojtva várom az író további könyveit.
Albert Zoltán
Fordította: Habony Gábor
Kiadó: Fumax
Terjedelem: 312 oldal
Megjelenés éve: 2019
Related Posts
Nehéz lesz úgy írni erről a három könyvről, hogy ne legyen áradozás belőle. Nagyszerű borítók, sodró és izgalmas történet, nagyon jól felépített világ és karakterek,…
Martha Wells kisregény-sorozatának, az Öldöklő-naplók második részének felemás érzésekkel futottam neki. Egyrészt az első rész, a Kritikus rendszerhiba nem nyűgözött le túlságosan, másrészt viszont mégiscsak…
Elsőként szeretném kifejezni meglepettségemet. Aznap mikor elolvastam a művet, felléptem a FuMax kiadó honlapjára, és meglepetten konstatáltam, hogy a Kritikus rendszerhiba újabb neves díjat nyert…
Vajon én milyen szuperhős szeretnék lenni? Asszem semmilyen. Nem vagyok egy olyan alkat. Vajon szeretnék valamilyen szuperképességet? Igen, úgy érzem, igen. És ez megváltoztatna? Hazudhatnám,…