2014. június 15-én elhunyt Daniel Keyes, akinek nevéhez több nagyszerű regény is fűződik, ezek közül talán a legismertebb a Virágot Algernonnak. A szerző utánozhatatlan stílusa, nagyszerű történetei hiányozni fognak mindenkinek, aki szereti azokat az olvasmányokat, amik a szórakoztatáson túlmutatva hordoznak valami olyan értéket, ami miatt szeretjük otthon, a pocunkon tudni ezeket a köteteket, és időnként újra belemerülni a varázsba.
A Jóslatok az őrültek házából ergyszerre hű a szerző életművéhez, ugyanakkor valamiképpen más is. Ebben a regényben is van egy főszerepő, aki mentális problémákkal küzd, de a történet magva a terrorizmus elleni küzdelemről szól.
Raven Slade sok időt tölt az elmegyógyintézetben, aminek az édesapja az igazgatója. A lány újabb öngyilkossági kísérlete után éppen lábadozik, amikor megismerjük, és megtudjuk, hogy iszonyatos titok hordozója. Egy olyan kód van az elméjébe rejtve, ami ha kitudódik, nagyobb pusztítást okozhat, mint a 9/11.
Keyes ezúttal is remekül szerkesztett regénnyel ajándékozta meg az olvasóközönségét. Hihetetlenül precíz – mint egy finomra hangolt, időzített bomba – és nagyon okos írással állunk szemben, ahol képtelenség kívül maradni. A rövid fejezetek, az idősíkok közti váltások, a helyszínek közti ugrások olyan remekül lettek megalkotva, hogy az agyunk önkéntelenül elkezd nagyobb fordulatszámon pörögni, és szinte részévé válunk a történetnek, ami egyszerre szórakoztat, tanít és borzaszt el. Mindeközben tanúi lehetünk az FBI és az N17 nevű terrorista szervezet, valamint a Iráni Népi Mudzsahedek versenyfutásának. Azon kedves olvasók, akik szeretik az izgalmakat, az összeesküvés-elméleteket, mindenféleképpen tegyenek egy próbát ezzel a remek kötettel, garantáltan nem fognak csalódni.
Az szerző finom megoldásai (az egyik legnagyszerűbb számomra ezek közül Raven beszélő neve és a hollók felbukkanása) mind-mind újabb és újabb adalékok ahhoz, hogy a regény végeztével elégedetten, adrenalintól felpörögve fújjuk ki magunkat, s gondolkodjunk el azon, merre is tart a világ. Azt már csak halkan merem megemlíteni, hogy sajnos nagyon is elképzelhető, hogy a könyvben leírtak valószínűleg nem pusztán az írói fantázia termékei.
A kötetért köszönet az Alexandra Kiadónak.
Dobos Attila
Kiadó: Alexandra
Fordította: Varga-Sabján Dóra
Megjelenés éve: 2014
Terjedelem: 368 oldal
Related Posts
James Patterson egy megbízható író. Igaz, több műfajban is alkot, de ha krimit ír, akkor számítani lehet arra, hogy egy nagyon pörgős, nem túl sok…
Lisa Kallistó, a jeges tóvidéken élő háromgyerekes anya pont olyan, mint a többi agyonhajszolt anyuka. Tökéletesnek látja mások életét, de úgy érzi, a sajátján nem…
Már a könyvelőzetes is nagyon meggyőző volt, plusz a borító is tetszetős. Nekifutottam. Aztán olvastam. Olvastam és jókat nevettem, miközben a történet is érdekes volt. A…
Szeretem a Myron Bolitar-sorozatot. Ezúttal sem kellett csalódnom. Talán egy leheletnyivel gyengébbek a poénok a történet elején (nem lényegtelen adat, hogy ez a kötet az…