Könyvajánló – David Baldacci: Pengeélen

Amos Decker hatodszor. Az előző kötetekben megkedveltem ezt a karaktert. Nagyon szerethető figura. Igen, olyan, aki lakhatna a szomszédban is, ugyanakkor sosem ismerhetném meg úgy igazán. Valami melankólikus titokzatosság lengi körül az alakját. Ott van benne a tragédiája, de ott van benne az intellinegncia és a kitartás is. Egyáltalán nem kiegyensúlyozott, ugyanakkor a célja felé eltökélten és megállíthatatlanul halad. Ezúttal Észak-Dakotába kell utaznia Alex Jamisonnal, ahol egy brutális gyilkosságot kell megoldaniuk.
Baldacci abszolút magabiztosan szövi a szálakat, amik ezért sosem gabalyodnak össze, mindvégig érthető és izgalmas a sztori. Mondhatni hozza a szokott szintet. Ám hiába, hogy felbukkannak a már ismertnek is tekinthető sémák, mégsem fullad érdektelenségbe a Pengeélen. Egyszer sem éreztem azt, hogy oké, ezt már olvastam. Baldacci túl jó ehhez. Ennyi.
Ahogy száguldunk át a fejezeteken, úgy hullanak a delikvensek, és úgy lesz egyre nagyobb volumenű a történet. Mi pedig csak kapkodjuk a fejünket, hogy mikor jutottunk el egyetlen titokzatos gyilkosságtól az összeesküvés-elméletig. Hamarosan azt tapasztaljuk ugyanis, hogy a legártatlanabb mellékszereplőt is gyanúsnak tartsuk, mert olyan rétegzett, olyan összetett ez a krimi. És közben még arra is marad idő, hogy Amos magánéletének finom rezdüléseinek is tanúi lehessünk, és ezáltal a nagydarab nyomozó még emberibbé, még elevenebbé, még ismerősebbé váljon számunkra.
Ezúttal is megdöbbentő, ahogy a szerző leírja, hogy az amerikai kisvárosban található régi katonai létesítmény milyen potenciális veszélyforrás lehet, ha nem a megfelelő emberek irányítása alá kerül, és hogy a mit sem sejtő polgárok élete mennyire értéktelenné tud válni egyik pillanatról a másikra. Tudom, ez a regény csupán fikció, ám attól nem tudok elvonatkoztatni, hogy a valóságban azért lehetnek ilyen helyek. Remélhetőleg azok gondosan felügyelt objektumok…
Egy másik szálon egy nyilvánosan fel nem vállalható szerelmi kapcsolatból adódó bonyodalom is komoly fejtörés elé állítja nyomozóinkat. Akiknek ezúttal még egy szereplő segít, aki tovább színesíti a Pengeélent. Will Robie-ról van szó, aki ismerős lehet a szerzőt rajongói körében.
Engem, ahogy mondani szokás, kilóra megvett ez a kötet is. Volt, hogy utazás közben olvastam, és majdnem rossz helyen szálltam le, annyira belemerültem a sztoriba.
Végezetül ismét elmondható, hogy mind a fordítás, mind a borító méltó a regényhez.
A kötetért köszönet A General Press kiadónak.

Dobos Attila

Fordította: Fügedi Tímea
Kiadó: General Press
Megjelenés éve: 2022
Terjedelem: 432 oldal