Vannak nem egyszerű történetek, amik vagy bejönnek, vagy nem. Vagy megérintenek, vagy nem. Vagy elgondolkodtatnak, vagy nem. A Patrick Melrose nem egyszerű történet. És őszintén megvallva, gőzöm sincs, hogy bejött-e vagy sem.
Hősünk (antihősünk?) ebben a második kötetben már gyakorló apaként éli mindennapjait, miközben az olvasó képtelen feledni az ide vezető utat, amit az első kötet lapjain ismerhettünk meg.
Patrick elszánt abban, hogy a gyermekei boldogok legyenek. Az anyagi háttérrel nincs is baj, de a hozott anyag az apában bizony folyamatosan ott van. Nem is csoda. Azt a traumákkal terhelt ifjúságot nem lehet feledni. Kapunk egy adag kifacsart humort, ami oldani hivatott a múltsúlyt, de ezeken a poénokon nem lehet szívből, felszabadultan röhögni.
Oké, kellenek az ilyen könyvek, de attól még megfekszi a gyomrot. Akartam, hogy beszippantson – de valahogy mindig kikandikáltam belőle. Valószínűleg annak is köszönhetően, hogy olykor szándékosnak éreztem, hogy el akar idegeníteni a könyv világától az író. Mintha csak óvni akart volna attól, hogy túl mélyre merüljek Patrick életébe. Azt hiszem, hogy a prózája is sok volt olykor. Közben persze tudom, hogy ez a stílus írói szándék volt. Nem tudtam belehelyezkedni az ötéves gyerkőc számomra kissé túltolt, túl okos gondolataiba sem. Itt már nem az írói szándék volt az ok. Egyszerűen úgy éreztem, hogy a kissrác ennyire nem lehet még tisztában a világgal. Jobban örültem volna, ha tárgyilagosabb az elbeszélői hang, megspékelve Patrick belső monológjaival.
Ettől függetlenül átjön a küzdelem, amit hősünk folytat önmagával, a világgal azért, hogy egy normálisnak nevezhető hétköznapi életet éljen, és teremtsen stabil hátteret a családjának, miközben halott apja szellemét is igyekszik feledni.
A tragédia itt is jelen van, ám ezúttal teljesen máshol van a hangsúly. Az anyja elmúlását kénytelen végigasszisztálni.
Az utolsó felvonás azonban minden kétséget kizáróan értéket képvisel. Szép konklúziója egy olyan életnek, amit megélni kevesen vágynának teljes valójában. Érződik a szerző bölcsessége, ahogy idővel és kellő rálátással összegez és értékel.
Nehéz könyv, olykor nehéz szöveg, de mindenképpen maradandó élmény lesz annak, aki elolvassa, aki végigköveti Patrick történetét.
A kötetért köszönet a Jelenkor Kiadónak.
Dobos Attila
Fordította: Csonka Ágnes
Kiadó: Jelenkor
Megjelenés éve: 2018
Terjedelem: 494 oldal
Related Posts
Térei Káli holtak című könyve valójában egy színházregény, főhőse pedig egy fiatal színész, aki bolyong tragédiák, belső titkok, súlyos, áthatolhatatlan színházi falak között. Ahogy a…
A film Magyarországon beelőzte St. Aubyn könyvét, és tarolt. A mini sorozatot pszichológusok és kritikusok elemezték, berobbant a köztudatba, talán először valóban nyíltan beszélve a…
Amikor Frank Szatowski telefonja egy nap megcsörren, az ötvenes éveiben járó csomagszállító döbbenten látja, hogy lánya az, akivel három éve nem beszélt. Maggie férjhez menni…
Igaz, hogy van egy titkos rekesz a repülőgépeken azoknak, akik az utazás során halnak meg? Minden halállal kapcsolatos kérdés jó kérdés. A világ leghíresebb temetkezési…