Proust: Az eltűnt idő nyomában, Ottlik: Iskola a határon, Márai: A gyertyák csonkig égnek, illetve Joyce: Ulysses – nekem ezeket a műveket idézte meg Gleichmann nagyregénye.
Az első könyves szerző nagyszerűen mutatkozott be a könyvbarátok előtt, még ha olykor túl nagy falatnak is érződik a műve.
Tanúi lehetünk a Spinoza család 36 generáción átívelő történetének, és rajtuk keresztül betekintést nyerünk a zsidóság küzdelmének a történelem viharaiban.
Sokszor a tudás, az alázat, sokszor az alkalmazkodóképesség, sokszor a szerencse kellett a túlélésükhöz, ám nemegyszer szomorú véget ért egy-egy Spinoza ős.
Rengeteg szereplő, számtalan helyszín leírása jelenik meg a lapokon… és éppen emiatt van bennem hiányérzet a könyvvel kapcsolatban. Szerintem egy négy-öt kötetes sorozattal jobban jártunk volna. Így inkább egy hatalmas tabló a végeredmény, egy igazi családregény helyett. A hagyományos forma még olvasmányosabbá tehette volna az egyébként valóban nagyszerűen megírt művet. Rengeteg apró történet kapott helyet a könyvben, amiket érdemes lett volna jobban kidolgozni, mert így sok érdekesnek tűnő szereplő és sors egyszerűen elvész a folyamatosan áradó cselekményben, ami az időben öles léptekkel halad napjaink felé. Igen sokszor éreztem azt, hogy bizonyos karakterek közelebb akartak férkőzni a szívemhez, de sajnos nem volt elég idejük, mert már ott toporgott mögöttük a következő Spinoza leszármazott. Számomra ez a mű tehát egy kicsit „alulírt”. A szerző minden bizonnyal megbirkózott volna azzal, ha regényfolyammá terebélyesedik A halhatatlanság elixírje, mert a tehetségéhez nem fér kétség.
Hatalmas munka van ebben a könyvben, és csodálatos íve van összességében, ám az igazi csúcspontok, egy-egy fontosabb szereplő hangsúlyosabbá tétele hiányoznak számomra.
A könyv külcsíne mellett sem mehetek el szó nélkül. Jó érzés egy ilyen kötetet kézbe venni. Szép, egyszerű, mégis figyelemfelkeltő borító. A belbecs is hasonlóan igényes, legalábbis a fordítás tekintetében; egyetlen negatívum a sok fattyúsor, ami kicsit ront az összképen.
Dobos Attila
Kiadó: Athenaeum
Megjelenés éve: 2013
Terjedelem: 727 oldal
Related Posts
A történetünkhöz adott egy fiatal író, Gyulai Emánuel, s A hatlövetű című gengszterregénye. De mi tegyen egy szerző, amikor a hősei egyszer csak bekopognak az…
Sok szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt 2015.10.01-én 18 órára a Fókusz Könyváruházba, ahol Leitner Olgával Borsos-Kőszegi Erika pszichológus beszélget majd legújabb könyvéről. A kapcsolatok elején…
Ha létezik reinkarnáció, én már tudom, mi szeretnék lenni az új életemben: egy gondolat Jodi Picoult fejében. Kedvenc szerzőm ezzel a művével sem okozott csalódást.…
„Korábban úgy gondoltam, az embernek meg kell öregednie, mielőtt meghal. Még mindig úgy érzem, mintha volna ebben némi igazság, mert Daniel Murphy megöregedett abban a…