Borbíró Borbála, vámpírológus negyedik jelenése sem kevésbé lendületes történet, mint a korábbi három kötet. Az írónő ezúttal is igen nagy hangsúlyt fektet a dialógusokra, amik végig roppant szórakoztatóak, pörgősek és fiatalosak.
Olvasóként szinte nincs is más dolgunk, mint lehuppanni egy kényelmes karosszékbe, és hagyni, hogy sodorjon minket a főként Bori, Attila és Fehérholló között zajló eszmecsere.
Ezúttal Borinak egy lélekdarabot kell megtalálnia és kiszabadítania, amit az ő egyik réges-régi boszorkány felmenője, bizonyos Gauravölgyi Ágnes helyezett biztonságba egy rejtett kamrában, valahol Egyiptomban. Ezúttal sem marad ki egy jó kis merénylet, amivel Fehérhollót – aki nem mellesleg egy igen jelentős vámpírúr – szeretnék kiiktatni az ő ellenlábasai. Az orgyilkosok azzal azonban nem számolnak, hogy nem minden vámpírra hatnak a szokásos kivégzőeszközök.
Ebben a részben újra felbukkan Géza, Bori régi szerelme, aki igen jelentős változásokon ment át, olyanokon, amik nem igazán segítik elő, hogy rendeződjön hősnőnk nem kicsit kaotikus szerelmi élete. Hiszen nem elég, hogy szinte sokkhatásként éri a srác betoppanása, de az előző kötetben tanúi lehettünk annak, hogy Attila igen komolyan rámozdult Borira – az más kérdés, hogy mindez egy varázslatos múzsacsóknak volt köszönhető… Attila azonban jelen könyvben már újra a régi, vagyis hozza a szokásos viselkedését, amit talán a prosztó szóval lehetne a legjobban körülírni. A figyelmes olvasó szemét azonban nem kerüli el, hogy közben, mintha nagyon is fontos lenne neki a lány, csak kisfiús zavarában ezt nem tudja kimutatni az érintett felé.
De nem kell aggódni, mert a történet azért nem csupán az érzelemek viharáról szól, sőt! Amikor eljutunk Egyiptomba, ott olyan események veszik kezdetüket, amik elolvasása után mind a tíz ujjunkat elégedetten nyaljuk meg, már persze metaforikus értelemben, ugye.
A lezárás pedig olyan gonosz, hogy már most szeretnénk olvasni a következő részt, mert az a bizonyos tűkön ülős hangulat ott marad valószínűleg minden kedves olvasóban.
Dobos Attila
Kiadó: Delta Vision
Megjelenés éve: 2014
Terjedelem: 403 oldal
Related Posts
Megjelent a Déli Végek-trilógia várva várt harmadik része. Az első két rész olyan sok kérdést hagyott maga után, hogy már a lábujjaimat is hiába vontam…
Reneszánszukat élik a disztopikus történetek, s Az Útvesztő is egy ilyen kalandra invitálja az olvasót. Gondolhatjuk, hogy ebben a műfajban már nem nagyon van mit…
Ez a könyv egyszerűen zseniális! Ha szereted a sci-fit, feltétlenül olvasd el. Ha nem szereted a sci-fit, akkor is. Oké, ez kicsit elfogultnak tűnhet így,…
„Ilyen egy igazi paranormális románc!” – New York Journal of Books. Szerencsére ettől jóval többről van itt szó. Van ez a trilógia… illetve egykor talán…