Könyvajánló: Irene Adler: Sherlock, Lupin és én – A Fekete dáma

Ifjúsági krimi a jobb fajtából. Ami tetszett, hogy a szerző nem viszi túlzásba a rejtélyességet, okosan adagolja a feszültséget, miközben fokozatosan egyre közelebb kerülnek hozzánk a főszereplők. Szimpatikus karakterek, pergő dialógusok, kellemes ritmus, és még az is átjön, hogy nem napjainkban játszódik a történet.

Egy ismeretlen férfi holttesttét sodorja partra a víz, ahol éppen a három gyerek sétál. Ők először még nem sejtik, hogy az illető halott, pusztán azt látják, hogy valaki fekszik a parton, és odasietnek, hogy segítsenek neki. A kis Sherlock Holmesban már ekkor is megvan a kibontakozó zsenialitás csírája, és elhatározza, hogy kideríti, hogyan halt meg az idegen. Két kis társa vele tart, és megfogadják, hogy hallgatnak arról, amit a parton láttak, illetve arról is, hogy Sherlock a címbéli kártyalapot magához vette a holttest kabátzsebéből.
Úgy gondolom, hogy minden olvasni szerető gyereknek nagyszerű kikapcsolódást nyújthat ennek a három nyomozópalántának a története, mert gördülékeny stílusban íródott, és egyetlen pillanatra sem veszíti szem elől, hogy kikhez is szól. Valószínűleg gyerekfejjel én magam is együtt törtem volna a fejem Lupinékkel. Így is remek kikapcsolódás volt, amihez csak plusz jó pont, hogy a fordítás csodálatos, illetve a kötet kivitelezése gyönyörű.
A ráadás jó hír, hogy a napokban megjelent a sorozat ötödik kötete is.
A könyvért köszönet a kiadónak.

Dobos Attila

Fordította: Todero Anna
Kiadó: Manó Könyvek
Terjedelem: 259 oldal
Megjelenés éve: 2013