Könyvajánló: Hartay Csaba: Nem boci! – Tejbe aprított irodalom

Hartay Csaba ismeri azt a világot, amiről ír. Ennél a témánál pedig ez igen komoly fegyvertény. Valószínűleg nem a kötet megírása előtt két nappal fogalmazódott meg benne, hogy ő bizony papírra veti a tehenészeti gondolatait, az ott meg- és átélt eseteket, amik segítségével olyan karaktereket ismerhetünk meg, hogy ihaj. Nem vagyok az a szembedicsérgetős fajta, de ami jó, az jó. Ez a könyv pedig jó. Nem kicsit. Nagyon. Rövid, frappáns, szarkasztikus, valósághű és humoros. Nem kicsit. Nagyon. Igen jókat derültem a rövidke írások olvasása közben, de végig ott motoszkált bennem a gondolat, hogy azért ez nemcsak vicc, hanem a nyers valóság. Tudom, aki városi és még sosem látott eleven bocit, nem feltétlenül hibás abban, hogy ez a két dolog így van, csakhogy akkor nem is kellene úgy tennie, mintha nem így lenne. Hartay Csaba stílusa remek. Nem kicsit. Nagyon. Az ember elkezdi olvasni a könyvecskét, és egyszer csak azon kapja magát, hogy már csupán néhány lap maradt olvasatlan. Ez valóban egy olyan letehetelen fajta kötet. Én speciel azt is köszönöm a kedves szerzőnek, hogy mindjárt egy villamosnyi magyarnak okozott kellemes perceket. Történt ugyanis, hogy amint megkaparintottam a művet (ezer hála a kiadónak), felszálltam a sárga járműre, és belemerültem a bociillatú történetekbe. Hamarosan derültség vett erőt rajtam, ami egykettőre hangos nevetésben csúcsosodott ki, ám engem baromira nem érdekelt, hogy nem otthonom falai között tört ki belőlem a tetszésnyilvánítás. Amint felpillantottam, láttam, hogy utastársaim jót derülnek a derültségemen. Én pedig igyekeztem úgy tartani a könyvet, hogy minden érdeklődő számára jól látható legyen a címe – mert az lenne a jó, ha ezt a kötetet minél többen olvasnánk el. Hartay Csaba írása ritka, mint a fehér holló: úgy vicces, hogy nem bánt meg senkit, és úgy vicces, hogy elgondolkodtat, és úgy vicces, hogy magyar. Nem kicsit. Nagyon. A szó legjobb értelmében.

Egy apró megjegyzés így a végére: Hartay Csaba korábban már elkövetett hét verseskötetet – ez érződik a szövegen olykor, nekem nagyon tetszett.
A kötetért köszönet a kiadónak.

Dobos Attila

Kiadó: Athenaeum
Megjelenés. éve: 2015
Terjedelem: 232 oldal