A Tizenkilenc perc volt az első regény, amit a szerzőtől olvastam. Teljesen a hatása alá kerültem. Ezt követően szépen sorban megismertem a többi magyarul megjelent könyvét, és mindegyik után napokig gondolkodtam, és próbáltam megfejteni a titkot. Mára rájöttem, hogy nem akarom megfejteni, csak egyszerűen hagyom, hogy újra és újra megtörténjen a varázslat. Picoult pedig meg is ajándékoz minden egyes alkalommal egy újabb adag varázslattal.
Amikor értesültem róla, hogy kedvenc szerzőm friss kötete a rasszizmus témáját fogja feldolgozni, bizos voltam benne, hogy ezúttal sem csalódom majd. Nos, egyértelműen kijelenthetem, hogy valóban nem csalódtam. A másik, amit szintén kijelenthetek, hogy Picoult megalkotta azt a könyvet, ami még a Tizenkilenc percnél is jobban megérintett, elgondolkodtatott. Tudom, azt mondják, a tökéletes nem létezik. Legyen. De ez a könyv nagyon közel van hozzá.
Ruth, az afroamerikai ápolónő szereti a munkáját, tudását elismerik, és mind a kollégai, mind a páciensei kedvelik őt. Egy napon azonban szinte a kezei között hal meg egy csecsemő, akinek a gondozását Ruth számára megtiltották a gyermek szülei kérésére. A szülők egyébiránt a fehér felsőbbrendűséget hirdetik. Az tragikus eset után gyilkossággal vádolják Ruthot. Az ápolónő élete egyik percről a másikra romokban hever…
Ügyvédje, aki addig csak kisebb perekben próbálhatta ki magát, minden tudását és energiáját latba veti, hogy ügyfele nyerje meg a pert, ami messze nem csak arról szól, hogy gyilkolt-e vagy sem, hogy volt-e joga vészhelyzetben a felettese utasításával ellentétesen cselekedni…
Az apa, Turk Bauer fejezetei nagyszerűen ábrázolják, miként gondolkodnak azok, akik a saját fajukat tartják mindennél előrevalóbbnak, még ha pusztán a bőrszín vagy a hitük különbözteti is meg őket azoktól, akikkel szemben pusztító gondolataikat hirdetik…
Az események láncolata, a karakterek, a tárgyalótermi jelenetek, illetve a tárgyalásra való felkészülés leírása mind-mind egy nagyszerűen felépített és megalkotott regény alappillérei, ám a mondanivaló komolysága és hihetetlenül mélyen emberi megfogalmazása az, ami miatt ajánlom mindenkinek az Apró csodák című remekművet. Nem hiszem, hogy lesz olyan, aki a regény olvasása közben ne gondolkodna el, ne döbbenne meg, amikor számunkra természetes dolgokról kiderül, hogy valóban csak számunkra azok. Jodi Picoult a tőle megszokott és szeretett stílusban beszéli el nekünk Ruth történetét, ami természesen nem csak Rurh története.
A varázslat tehát most is megvan, de az lenne az igazi, ha az Apró csodák beszivárogna a mindennapjainkba, és általa jobb lenne a világ.
A kötetért köszönet az Athenaeum kiadónak, az igényes fordításért és szerkesztésért pedig Babits Péternek, illetve Kónya Orsolyának.
Dobos Attila
Fordította: Babits Péter
Kiadó: Athenaeum
Megjelenés éve: 2017
Terjedelem: 479 oldal
Related Posts
Jodi Picoult váratlan fordulatokkal teli regénye az emberi sorsról, a szenvedélyről, a bűnről és a megváltásról. Vermont államban egy kisváros élete teljesen felbolydul, amikor az…
Salem Fallsban egy fiatal lányokból álló kis csapat a boszorkány-tant, a csodakészítést tanulja titokban. Mikor egy titokzatos férfi érkezik a városba, egyikük kitalálja, hogy kipróbálja…
Nyolc évvel a Sorsfordítók után és egy évvel a Tizenkilenc perc előtt, vagyis 2006-ban jelent meg az eredeti mű. Mind hangulatában, mind témájában érzek némi…
Annyi mindent írtak már a rasszizmusról. Nem írtak még igazán jól a rasszizmusról. Mert az nem egyszerűen idegengyűlölet, hanem egy társadalom minden tettet meghatározó viszonya,…