Könyvajánló: John Scalzi: Vének háborúja

Kopp-kopp!
– Szabad – szól ki dr. Reading.
Az ajtó kinyílik, és belép egy hetven-egynéhány éves, némiképp rozoga férfi.
– Jó napot, doktor úr!
– Jó napot, Körtebor úr! Mi a panasza?
– Segítsen rajtam, doktor úr, valami erős anyagra lenne szükségem, mert már beleőrülök, hogy minden egyes napom ugyanolyan.
– Mégis mire gondol?
– Valamire, ami messzire repít, valami pörgősre, valamire, ami nem hagy aludni, nem is tudom pontosan… De hát maga az orvos, segítsen!

– Nos, nézzük csak – mondja elgondolkodva dr. Reading, miközben keze szélsebesen jár a számítógép klaviatúráján. – Igen, azt hiszem, meg is van. Ezt az anyagot egy bizonyos Mr. Scalzi fejlesztette ki, szerintem egyenesen önnek találták ki. Hogy áll a sci-fivel?
– Ha nem túl elvont, ha sok benne az akció, akkor jöhet.
– No, ebben itt van egy adag sci, egy nagyobb adag fi, meg rengeteg csetepaté, meg idegenek dögivel, akik mind rosszat akarnak nekünk.
– Szerelmi szál van benne?
– Van, de inkább csak placebo-jelleggel.
– A főhős jól meg van csinálva?
– Ó, igen, Perry figurája nagyon jól kidolgozott, még humora is van, meg egy csomó emberi gyengesége, de hát egy 75 éves embernek már lehetnek hibái, nemde.
– Mi van?! Egy vén trotty a főszereplő, és maga ezt akarja rám sózni?!
– Nem, nem egy „vén trotty” a főszereplő, hanem sokan vannak, de felturbózzák őket, és acélosabbak lesznek, mint valaha. És igen, ezt akarom magára sózni, mert én már ismerem az anyagot, és tudom, hogy pontosan erre van szüksége. Sőt, tudja mit? Szóljon a haverjainak is, hogy ők is kattanjanak rá bátran, nem fognak rosszul járni vele.
– Oké, oké! De mégis, mit tud ez a Scalzi, amitől ilyen fenemód ajánlja?
– Van neki stílusa, uram, meg ötletei, meg fantáziája, olyan idegenek ír le, amit maga a legdurvább lázálmában sem tudna elképzelni.
– Hát, azt hiszem, teszek vele egy próbát.
– Remek döntés, Körtebor úr!
– És mi van, ha annyira bejön, hogy függő leszek?
– Semmi vész. Mr. Scalzi erre is gondolt, és mára már egy egész szériát dobott piacra az anyagból. Állítólag azok is legalább ilyen erősek.
– Tudja mit, doktor úr, ha beválik a cucc, megsasolom a többit is, aztán visszajövök, és beszámolok, milyenek voltak.
– Legyen így. Viszontlátásra, Körtebor úr! És vigyázzon a kis zöld emberkékkel!
Körtebor úr arcán némi értetlenség látszik, de aztán egy biccentéssel búcsúzik, és az anyagot a hóna alá szorítva távozik.
Dobos Attila

Kiadó: Agave
Megjelenés éve: 2012
Terjedelem: 250 oldal