A hangulat ilyen: kint fagypont alatti a hőmérséklet, az ablakokon jégvirágok, de a szobában kellemes meleg van. A háttérben halkan szól valami francia sanzon. John Williams pedig mesél. Halkan, olykor kisebb szüneteket tartva.
Felnézek, Stoner jelenik meg mellettem. Melankolikus, csendes, figyelő. Róla szól a mese, ám ő nem tolakodik az előtérbe. Édesanyja és édesapja mindvégig vele vannak. Eleinte határozott kontúrokkal, aztán érzet szinten. Nélkülük azonban Stoner csak szellem lenne.
Hősünk azért megy a városba, hogy a gazdálkodás új módjait tanulja meg az egyetemen, hogy ezzel segítse majd a szüleit, akik egész életükben keményen dolgoztak, ám hamar világossá válik számára, hogy neki nem a földet, hanem az ifjú elméket kell művelnie. Tanul. Álmodik. Ébred. És keres. Az utat – önmagához, a világhoz, a szerelemhez.
Stoner időtlen, megfoghatatlan, ám ha leteszed a könyvet, amikor végeztél az utolsó oldallal is, úgy érzed, hogy le tudnád rajzolni őt simán. De hidd el, nem menne. Olyan, mint az álom: ébredés után pillanatok alatt szertefoszlik, miközben ott van benned mégis. Igen, ott van benned, és most már rajtad keresztül is figyel, melankolikusan, csendben.
Különös könyv a Stoner. 1965-ben írta John Williams – mégis csak most kezdi felfedezni magának a világ. A stílus kortalan. A mondanivaló aktuális. Az emberről szól. Most azt érzem, hogy egy csiszolatlan gyémánt. Ha újraolvasom majd – mert ez az a könyv, amit újra elő kell majd venni, egy élet alatt többször is -, akkor lehet, hogy rácsodálkozom, hogy az író milyen pontosan ismer engem. Merthogy a könyv rólam szól… Aztán a következő olvasásnál majd talán azt gondolom, hogy miért nem mert keményebb lenni… Utána pedig esetleg csak ízlelgetem a mondatokat…
Nem tudom, melyik az igazi arca, de azt hiszem éppen ettől különös és fontos mű, mert nagyon sok rétege van, miközben nem akar bölcsebbnek látszani az olvasójánál.
Gy. Horváth Lászlóban pedig ezúttal sem csalódtam. Nagyszerűen adja át azt a kissé lebegésszerű érzetet, ami egyszerűen kell ehhez a szöveghez.
Ha valaki csupán egy életet szeretne megismerni, vagy egy igényes könyvre vágyik, vagy kicsit kilépni a mókuskerékből – olvassa el a Stonert. Érték.
A kötetért köszönet a Park kiadónak.
Dobos Attila
Fordította: Gy. Horváth László
Kiadó: Park
Terjedelem: 353 oldal
Megjelenés éve: 2015
Related Posts
Emma Donoghue már A szoba című, nagy sikerű könyvével is bizonyította, hogy nem fél kemény témákhoz nyúlni, olyan történeteket bemutatni, melyek a nők küzdelmeit mutatják…
Ha ez lenne Andy Weir első regénye… Jazz Bashara egy igazán belevaló, nagydumás és eszes bűnöző, aki a Holdon él. Artemis lakója, az égitest egyetlen…
Sorsfordító történelmi események, szívekben megőrzött legendák, vérzivataros időkön átmentett hagyományok – egy család több generációjának megindító és elgondolkodtató históriája Bauer Barbara legújabb regényében.
A naiv szó jelentése: hiszékeny, tapasztalatlan, gyanútlan. A szuper szó jelentése: nagyszerű, klassz, óriási A kettő együtt pedig… Ugyehogyugye.