Könyvajánló – Kóbor Barbara: Az utolsó nap éjszakája

Séverine Bonheur egy légies francia nő, aki a kihűlt, szenvedély nélküli házasságából az álmodozásba menekül. Séverine Bonheur te vagy, meg én. Azok vagyunk, akik életünk valamelyik szakaszát a vágyaink, a képzelőerőnk segítségével tudjuk csak átélni.

Odacsapott ez a könyv engem több szempontból is. Elképesztően finom, cizellált nyelvezete van, élvezet olvasni a valós (tudom, jártam ott, láttam, szagoltam, éreztem) párizsi élményeket, és remegve várni, mi lesz a vége a képzeletbeli eseményeknek. Talán jobban vártam, mint azt, mi lesz a Lány a vonaton Racheljével. Nekem nem is kellett volna ebbe mániákus gyilkos, beértem volna a domestic noir stílus lassan folyó, sejtelmes, élvezetes stílusával.
A domestic noir nem való mindenkinek. Van, aki csalódottan tette le a Holtodiglant, és nem lesz boldog akkor sem, ha megnézi, vagy elolvassa a Lány a vonaton-t. A domestis noir igényel egy olyan lelket, aki át tudja élni azokat a belső monológokat, hangokat, álmodozásokat, amelyeket soha senki nem mond ki egy párkapcsolatban, vagy egy házasságban. Azokat a sokszor profán, sokszor számítónak tűnő, de borzasztóan emberi szenvedést, amelyet egy drasztikus össze nem illés, a lelki terror, vagy a gondolatgazdagság okoz.
Ezek a regények nem pergők, hanem lassan folydogáló történetek. Ezekben nem kell visszakeresni, ki kivel mit is csinált, de elrabolnak, bambává tesznek órákra, elmélázva egy-egy mondaton, és magán a jelenségen. Hogy főszereplői alkoholisták, pszichés betegek, gonosz gondolataik vannak, hogy bárkik lehetnek. Te, meg én. Mi.
Kóbor Barbara hősnője kicsit sem tökéletes, mindjárt közel is érezzük magunkhoz. Kicsit esetlen, nagyon anorexiás, és nem mindig szereti a gyerekét. Talán mi is azok vagyunk, talán mi sem szeretjük mindig. De nem valljuk be. Soha, senkinek. Marad bent, a hálószoba félhomályában, és ha társul hozzá pár pofon, azt elfedi a feledés, és az alapozó jótékony homálya.
Séverine-t lehet szeretni, meg lehet nem szeretni, de elvarázsolja az olvasót a stílusával, néha nem is tudva, annak drukkolunk-e, hogy bukjon bele, vagy azt várjuk, hogy legyen végre jobb neki.
Teljesen mindegy, mit csinál a mániákus gyilkos. Krimi rajongóként írom ezt, nem is könnyű leírni… Az a lényeg ,hogy Severine mit él át közben, és az, hogy mit gondol közben. Hogy el tudjam képzelni, milyen lenne, ha engem rabolna el. Hogy élethűvé váljon, hogy engem is elrabolhatna, hogy aztán a magas, egyszerű, de kedves kertész megmentsen. (Bocsánat, a könyvet nem lehet lespoilerezni, aki nem olvasta, az olvassa el, aki meg nem, annak úgyis mindegy. )
Pszichológusként is mondom, hogy a műfaj terápiás módon is hat. A párkapcsolatok gyilkos szópárbajai, az emberi játszmák, a kapcsolati erőszak, a férfi-nő latens és nem latens hierarchiája nem csak irodalmi élmény, hanem ismeretszerzés is azok számára, akik hasonló gondolati börtönökben élnek. Félre értés ne essék. nyilván nem lesz valaki társfüggőből önálló, magabiztos személyiség, ha elolvassa a könyvet, de valóban olyan kis sarka ez a szórakoztató, de pszichés tartalmú irodalomnak, amely még segíthet is azokon, akik felismerik magukat Severine légies alakjában.

Borsos-Kőszegi Erika
pszichológus, főszerkesztő

Kiadó: Athenaeum Kiadó
Oldalszám: 224 oldal
Megjelenés: 2016. augusztus 15.
Méret: 195 mm x 125 mm
Kötés: Kartonált
ISBN: 9789632935775