Könyvajánló – Ljudmila Ulickaja: Jákob lajtorjája

Ulickaja korunk talán legismertebb és legelismertebb orosz írója. A Jákob lajtorjája című, eddigi legutolsó munkája egy nagy ívű családregény, amely több szálon futva, és több idősíkban váltakozva meséli el az Oszeckij család történetét az 1900-as évek kezdetétől.

Nora, a regény egyik főhőse a kötet elején éppen a babája védőoltásának beadását készíti elő, amikor telefonhívást kap
édesapjától, aki közli vele, hogy Maruszja, a lány nagyanyja meghalt. Az unoka a védőnő gondjaira bízza gyermekét, és elindul, a mama házához, hogy lerója kegyeletét, illetve támaszt nyújtson apjának. A hagyatékban Nora egy fűzfa ládikóra bukkan, ami gondosanrendszerezett levélkötegeket rejt – ám tartalmukra csak később derül fény.
A következő rész már az 1905-ös esztendőbe röpíti az olvasót, ahol a nagymama fiatalkorába kapunk betekintést, hogy aztán a nagypapa múltja idéződjön meg, annak ifjúkori naplóbejegyzésein keresztül.
Ulickaja mindvégig ezt a kaleidoszkópszerű írásmódot alkalmazza. Ennek a módszernek a segítségével mindig más és más események és történelmi helyzetek közepette láthatjuk a család történetének alakulását. A regény dinamikája egyszerre lüktető és hömpölygő. A Nora-fejezetek bennem mindig színházérzetet keltettek, mintha a főhős maga is szemlélné, vagy írná a darabot, ami valójában maga az élet. Számomra Jakov figurája volt talán a legszerethetőbb. Benne egyszerre
van jelen a jéghideg logika, a mindenben a rendszert kereső elme és a gyermekként a világra rácsodálkozni tudó tiszta lélek, aki számára a család mindennél fontosabb.
A nagymama alakja maga a küzdelem, az igazi oroszos lelkület. Ulickaja mesélőkedve ebben a kötetben is mély humanizmussal van átitatva. Közben hozza a tőle megszokott magas színvonalú minőséget és intelligenciát.
Ami talán kicsit túl nagy hangsúlyt kapott, az maga a valós történelem beemelése a családregény díszletei közé. Olykor ettől kissé kötöttebb lett a ‘mese’, de nem esett abba a hibába, hogy ‘leckefelmondássá’ váljon a regény.
A szerző utánozhatatlan stílusa képes arra, hogy a szereplői valóságosnak, szerethetőnek vagy éppen esendőnek tűnjenek, ám nem engedi hozzájuk annyira közel az olvasót, hogy barátként tekinthessünk rájuk. Inkább, mint egy bölcs tanár, csupán mindenre odafigyelve tanít, de nem csap az asztalra, hanem a diákra bízza, hogy lásson, hogy olvasson a sorok között.
A Jákob lajtorjája egyszerre monumentális történelmi tabló és egy lenyűgöző családregény. Goretity József értő fordításának köszönhetően egy nagyszerű irodalmi csemegével lettünk gazdagabbak.
A kötetért köszönet a Magvető kiadónak.

Fordította: Goretity József
Kiadó: Magvető
Terjedelem: 720 oldal
Megjelenés éve: 2016