Kezdjük egy száraz adattal: a Nincs idő meghalni a szerző 632. műve. Nagyon sokan egész életükben nem olvasnak összesen 632 könyvet, nemhogy írjanak ennyit. Nemere István tehát egy nagyon termékeny szerző, aki ráadásul több műfajban is kipróbálta már magát, hiszen írt már jó néhány ifjúsági, sci-fi, kaland-, szépirodalmi és szerelmes regényt, illetve történelmi, valamint tudományos témájú köteteket is jelentetett meg.
Legfrissebb műve egy krimi, amiben a rendőröknek egy titokzatos bűnbanda nyomába kell eredniük, akik a Katalantar Bank alkalmazottait közül szedik az áldozataikat. Nincs alapozás, rögtön találkozunk a könyv egyik főszereplőjével, nevezetesen Lakos Donát nyomozóval, aki kap egy riasztást, hogy azonnal induljon, mert gyilkosság történt a Nemzeti Bank előtt. Az elkövető egzotikusnak nevezhető tárgyat, egy fúvócsőből kilőtt mérgezett nyilacskát használ a kivégzés eszközeként, ráadásként pedig hátrahagy egy „ZvB” feliratott a tett helyszínén.
Hamarosan újabb gyilkosságok történnek, mi pedig egy szövevényes, nemzetközi nyomozás kellős közepén találjuk magunkat, és csak kapkodnánk a fejünket, mert annyi minden történik. A feltételes mód pedig azért van, mert engem valahogy mégsem kapott el annyira a lendület, nem tudtam együtt élni a történettel. Rengeteg jelzőt, körülírást használt a szerző, ami nálam az izgalom rovására ment. Nem tudtam a főszereplőket sem szeretni, sem utálni, csak úgy voltak a könyvben. A Donát és Norina között kialakult kapcsolat is teljesen súlytalan, olyan mintha az lett volna a cél, hogy a regényben mindenképpen legyen egy férfi és egy nő, akik szerelembe esnek egymással – de hát wez szinte minden krimiben jelen van.
Minden tiszteletem Nemere Istváné, de a könyv nem a legjobbjai közé tartozik. Rajongóknak és izgalom kedvelőknek viszont kifejezetten ajánlott.
Dobos Attila
Kiadó: Athenaeum
Megjelenés éve: 2014
Terjedelem: 248 oldal
Related Posts
Valószínűleg mindenki ismeri a Descartes-féle „gondolkodom, tehát vagyok” mondást – nos, ennek az új változata lehetne a „gondolkodom, tehát Picoult-t olvastam”.
Szeretek jó könyveket olvasni – a Vérvöröset szerettem olvasni. Az éppen most krisztusi korban lévő finn írónő a Hófehér-trilógia első részével engem bizony megvett kilóra.
Ez a könyv a Charley Davidson-sorozat első darabja, és azt kell mondjam, hogy a szerző semmit sem bíz a véletlenre, azonnal a mély vízbe dobja…
Jodi Picoult új könyve ismét megerősítette bennem, hogy a kortárs szerzők közül ő az egyik legfontosabb. Ezúttal is egy nagyon komoly témát öntött prózába, a…