Könyvajánló – Patrick Rothfuss: A szótlan tárgyak szemlélése

Óvatosan kéretik közelíteni ehhez a műhöz. Először jöjjön a lassú szemlélés, belefeledkezés a borítóba, közben önkéntelen felídézése A szél neve, illetve A bölcs ember félelme című mostrumoknak. Tegyük túl magunkat azon, hogy ez a könyvecske az előbb említetteknek még csak a kistestvére sem lehet, mármint terjedelmében. Sebaj, tudjuk, hogy Rothfuss jól ír, nagyszerű mesélőkéje van. Üssük hát fel ezt a karcsú kötetet. Aztán szembesüljünk az író bocsánatkérésével az első oldalakon. Kínos mosoly, hogy talán csak viccel a szakállas barátunk – de mivel Aurit szeretjük, nézzük, mit tartogat A szótlan tárgyak lassú szemlélése.

Óvatosan kéretik bánni ezzel az írással. Itt kérem szépen az van, hogy vagy nagyon beletalál az olvasó hangulatába a szöveg, vagy csak az értetlenkedés marad.
Remek mondatok, melankolikus hangulat, elevennek ható tárgyak, kísértetszerű főhős, és… Nos, igen… És?
Magába a szövegbe ezúttal sem lehet belekötni, viszont a történet nagyon hiányzik. Mintha egy múzeumlátogató fejében lennénk, aki közben a saját elvarázsolt világából adja közre a gondolatait.
Rothfuss uram, ez önnek egy kellemes ujjgyakorlat lehetett, de kissé öncélúnak érzem. Nagyon hiányolom a lélek nevű összetevőt ebből a furcsa kis kötetből.
Leginkább olyan ez a könyv, mint egy ínycsiklandóbbnál ínycsiklandóbb falatokkal megrakott asztal, amiről kiderül, hogy fűszer nélkül készült…

Óvatosan kéretik bánni ezzel a könyvvel, mert tudom, hogy vannak, akik meglátják benne az értéket, a maradandót, az egyedit.
Nekem ez most szürke lett.
A kötetért köszönet a GABO Kiadónak.

Dobos Attila

Fordította: Bihari György
Kiadó: GABO
Terjedelem: 161 oldal
Megjelenés éve: 2015