Könyvajánló: Scott Turow: Ártatlan

Szeretitek a tárgyalótermi krimiket? Mi nagyon…

Scott_Turow_Artatlan_b1_72dpi

Húsz éve Tommy Molto azzal vádolta ügyész kollégáját, Rusty Sabichet, hogy megölte egykori szeretőjét, és Rusty, a vád képviselője egyszerre a vádlottak padján találta magát. Rustyt végül tisztázták, de a világrengető tárgyalásba kis híján mindkét férfi belerokkant. Moltót meghurcolták, és noha Rusty visszakapta a karrierjét, annál sokkal jelentősebb veszteségeket szenvedett.

A jelen. A hatvan éves Rusty, a fellebbviteli bíróság elnöke újabb rémálomra ébred. A felesége, Barbara gyanús körülmények között elhalálozik, és megint ő az első számú gyanúsított. Újra összefog hát karizmatikus védőügyvédjével, Sandy Sternnel, hogy a fiát, Natet meggyőzze ártatlanságáról. De vajon mit titkol előlük a fiú? Bombasztikus tárgyalás veszi kezdetét, ahol napvilágra kerül minden hazugság, féltékenység, bosszúvágy és az emberi lélek legsötétebb oldala, ahol Rusty Sabich és Tommy Molto egyszer s mindenkorra pontot tehet az igazság nevében vívott harcára.

A vád képviseletében elöljáróban mindenképpen el kell mondanom, hogy a Mr. Turow regényének igen nagy elvárásokkal kezdtem neki, mivel a legtöbb, a művel foglalkozó, recenzióban azt olvastam, hogy ez a regény is – csakúgy mint az elődje, az Ártatlanságra ítélve (az Agave Kiadó gondozásában 2013 márciusában újra kiadásra került) – az úgynevezett tárgyalótermi krimi műfajában etalonnak tekinthető. A szintén ebben a zsánerben jeleskedő John Grisham pedig csak a másodvonalhoz tartozhat ilyen tekintetben. Persze, tudom, ezek csupán vélemények, nem pedig tények, de az emberben igen nagy mértékű kíváncsiságot gerjesztenek. Azt nem mondhatom, hogy az Ártatlan nem nyerte el a tetszésemet, de nemegyszer éreztem úgy, hogy Mr. Grisham művei gördülékenyebbek, sodróbb lendületűek és izgalmasabbak…
A védelem nevében ki kell, hogy álljak Mr. Turow írói kvalitásai mellett, hiszen képes volt kétszer ugyanolyan, illetve nagyon hasonló esetet úgy leírni, hogy sikerrel kerüli el az önismétlés csapdáját. Főhőse, Rusty Sabich ismét kutyaszorítóba keveredik egy gyilkossági ügy (…) kapcsán, és újfent bíróság elé kell állnia, hogy bizonyítsa ártatlanságát. Ebben segítségére van kiváló ügyvéd barátja, Sandy Stern.
A vád képviseletében meg kell említenem, hogy az írói nyelv modernitása sajnos elvesz a mű súlyából. Némelyik szereplő indokolatlanul szabadszájúnak tűnik, illetve a romantikus/erotikus szálat a műfajhoz mérten túl hangsúlyosnak érzem. a kevesebb, talán több lett volna.
A védelem nevében ezzel kapcsolatban azt jegyezném meg, hogy egy ilyen szál „bevetése” még színesebbé és sokoldalúbbá teszi, az egyébként könnyen nyomasztóvá váló történetet.
A vád képviseletében muszáj megjegyeznem, hogy Mr. Turow a tárgyalótermi részeknél némiképp darabossá teszi a történetvezetést a jogi magyarázatokkal, meglátásom szerint ezeket, ha visszautaló jelleggel írta volna meg, mindenképpen pörgősebb fejezeteket olvashattunk volna.
A védelem nevében megjegyzem, hogy vannak olyan olvasók, akik ezzel a szerkesztési módszerrel kapták meg azt, amit szeretnek, mert így már az eseményekkel egy időben láthatják át az ügyvédi munka szövevényes voltát. Az egy lehetetlen feladat, hogy olyan regényt alkossunk, ami mindenkinek maradéktalanul elnyeri a tetszését.
Záróbeszéd a vád képviseletében: Az Ártatlan című regény az elvárásaimmal szemben alulmaradt, bár kétségtelen, hogy mind a szerző, mind a fordító törekedett arra, hogy ne egy száraz, izgalommentes tucatkrimi kerüljön az olvasók kezébe. Indokolatlanul hosszúnak tartom a regényt, a már korábban említett romantikus/erotikus szálat mindenképpen meg kellett volna kurtítani véleményem szerint. Ugyanakkor elismerem, hogy nem érzem elpocsékolt időnek, amit a regény olvasásával töltöttem.
A védelem záróbeszéde: Az Ártatlan című regénnyel Mr. Turow ismételten bebizonyította, hogy helye van a mai krimiirodalomban. Nem tartozik a legtöbbet publikáló szerzők közé, ám kezei közül mindig minőségi munka kerül ki. Így jelen kötete is magában hordozza mindazon erényeket, amiért érdemes a mai rohanó világunkban olykor megpihenni és kikapcsolódni egy nagyszerű író, igen jó könyvével. Ugyanakkor el kell ismernem, hogy a korábban említett Mr. Grisham munkái semmivel sem értéktelenebbek Mr. Turow regényeinél.
Dobos Attila

Kiadó: Agave
Megjelenés éve: 2013
Terjedelem: 500 oldal

Related Posts

Könyvajánló – Paula Daly: Milyen ​anya az ilyen?

Lisa Kallistó, a jeges tóvidéken élő háromgyerekes anya pont olyan, mint a többi agyonhajszolt anyuka. Tökéletesnek látja mások életét, de úgy érzi, a sajátján nem…

Könyvajánló – Angela Marsons: Elfojtott sikoly

Már a könyvelőzetes is nagyon meggyőző volt, plusz a borító is tetszetős. Nekifutottam. Aztán olvastam. Olvastam és jókat nevettem, miközben a történet is érdekes volt. A…

Könyvajánló – Harlan Coben: Nincs üzlet

Szeretem a Myron Bolitar-sorozatot. Ezúttal sem kellett csalódnom. Talán egy leheletnyivel gyengébbek a poénok a történet elején (nem lényegtelen adat, hogy ez a kötet az…

Könyvajánló: Karin Altvegen: Szégyen

A Szégyen egy okos könyv. Nagyon jól szerkesztett, nagyon jól felépített, és eléri, hogy az olvasó figyeljen rá. Beszippant, felzaklat, gondolkodásra késztet. Nem krimi, hanem…