Fitzgerald neve mindenkinek ismerősen cseng, az emberek általában a Nagy Gatsbyhez, vagy a Benjamin Button különös életéhez kapcsolják. Ezeken kívül is számos remekművét adták ki különböző kiadók, azonban gyakorta megesett az is, hogy nem a megszokott hangján szólalt meg, így sok írását haláláig sehol sem tudta kiadatni.
A Meghalnék érted feszegeti a határokat, és komoly társadalmi problémákat tár fel, amiről korábban úgy ítélték, olvasói nem ezt várnák tőle. Most azonban végre bekerült ez a tizennyolc szöveg a könyvbe, ami a Jelenkor kiadó gondozásában jelent meg. Az irományok között találhatunk tárcákat, novellákat, de még filmek terveit is. A csodálatos kiadványt magyarra Dunajcsik Mátyás fordította, aki a bemutatón azt is elmondta, mennyire eggyé kellett válnia a szerzővel ahhoz, hogy mindent pontosan vissza tudjon adni. Mérhetetlen lelkesedése meg is látszik a sorokon, melyek gyakran feladták a leckét az amerikai foci és a női harisnyákhoz kapcsolódó szakzsargonokkal. Találkozhatunk a gyűjteményben polgárháborús filmötlettel, valamint olyan írásokkal is, melyek a vallást, vagy éppen az öngyilkosság témakörét járják körül, vagyis olyanokkal, amiről még most is nehéz megfelelő módon beszélni, nemhogy akkoriban. Fitzgerald képes minden témáról olyan rajongóan, mégis kellő letisztultsággal írni, hogy az mindenképpen magával ragadja azt, aki a kezében tartja a könyvet, a számos téma közül mégis messze kiemelkedik, ahogy a szerelmet ábrázolja. Nem is szerelem ez, hanem valami rendkívül precíz, odaadással teli, mégis emberi kapcsolat két ember között.
Aki rajongott az író korábbi munkáiért annak azért, aki pedig még nem ismeri eléggé, hogy rajongni tudjon, annak azért ajánlott. A jegyzetektől még izgalmasabbá válik az egész, ugyanis ezek gyakran a szerkesztő gondolatait is tartalmazzák, nem csak a földrajzi és történelmi terminusokat.
Szauer Lilla
Kiadó: Jelenkor
Fordította: Dunajcsik Mátyás
Megjelenés éve: 2017
Terjedelem: 628 oldal
Kötés: KEMÉNYTÁBLA, VÉDŐBORÍTÓ
ISBN: 9789636766818
Related Posts
Térei Káli holtak című könyve valójában egy színházregény, főhőse pedig egy fiatal színész, aki bolyong tragédiák, belső titkok, súlyos, áthatolhatatlan színházi falak között. Ahogy a…
“…pedig köztudott, gondolta Archimboldi, hogy a töténelemnek, ennek a közönséges kurvának nincsenek meghatározó pillanatai, csak mindegyre szaporodó pillanatai vannak, felvillanásai, melyek egymással vetélkednek a borzalomban.”…
Van valami hátborzongató abban, ha az ember élvezettel olvas el egy ilyen kötetet. A költő archetípus megkívánja az örökös szenvedést, önmarcangolást ahhoz, hogy valódiságot tudjon…
„Fáradt vagyok. Csupa rés, melyeken át kicsurran, elfolyik az erő, míg üres nem leszek egészen.” (Részlet a Kórházi reggelek című versből)