Könyvajánló: Tony Parsons: Gyiloktáska

Íme, egy könyv ínyenceknek. Az eddig leginkább szépirodalmi írásairól ismert Parsons ezúttal egy roppant jól megkoreografált krimivel ajándékozta meg a rajongóit. A furcsa címválasztáson túllendülve egy minden ízében profi bűnügyi regénybe merülhetünk el, ahol minden együtt van a felhőtlen szórakozáshoz.

1165624_4

Nyitójelenet: 1998. Egy fiatal lány igyekszik menekülni az őt kínzó fiúk csoprtja elől. Miután leamortizálja az egyiküket, kirohan a házból, hogy a sportpályán át az autóút felé jusson el a szabdság felé…
Második jelenet: a rendőrség egy gyanús férfit készül lekapcsolni, mert arra gyanakodnak, hogy terrorista. Már éppen lefújják az akciót téves riasztás címén, ám Max Wolfe nyomozó úgy érzi, hogy mégiscsak a táskás férfi lesz az ő emberük, ezért megtagadja a parancsot, és elhatározza, hogy ő maga jár utána a gyanújának…
Következő jelenet: Max nyomozót egy brutális gyilkosság helyszínén talájuk, amint igyekszik beilleszkedni az új csoprtba, merthogy a londoni bűnügyisekhez helyezték át. A kegyetlen gyilkos nem csupán elvágta az áldozata torkát, hanem ki is vágott belőle egy részt, ezzel megakadályozva a nem kívánt sikoly előtörését a haldoklóból. Hamarosan újabb áldozatra bukkannak egy sikátorban, akinek a torkából ugyanúgy kimetszettek egy darabot…
Ez ugye, akár egy szokványos krimi kezdete is lehetne, csakhogy a szerző nem tagadja meg önmagát, és némiképp szépirodalmi köntösbe öltözteti a történetet. Oldalról oldalra teszi egyre árnyaltabbá a főhős személyét, enged betekintést a magánéletébe és a gondolataiba. Mi, olvasók pedig egyszerre izgulunk és merülünk el az elénk tárt világban.
Valószínűleg nem lehetett egyszerű feladat megmaradni a krimi vonalán, miközben ott az egyértelmű parsonsos jelleg is. Nem tudom, hogy a szerzőt vagy a szerkesztőt illeti-e a dicséret, netán mindkettejüket, de az kétségtelen, hogy egy nagyszerű elegyet kaptunk végeredményként.
Az pedig már csak hab a tortán, hogy a történet önmagában is kiállná a próbát, leggalábbis a tekintetben, hogy még az utolsó oldalakra is tartogat olyan fordulatokat, amikre szerintem még a legedzettebb krimirajongók sem számítanak.
A könyvért köszönet az Európa Kiadónak.
Dobos Attila

Kiadó: Európa
Fordította: Zsámboki Péter
Megjelenés éve: 2014
Terjedelem: 391 oldal

Related Posts

Könyvajánló: Marcus Sakey: Briliánsok

Na, ez egy ütős, illetve robbantós könyv volt. Akcióhegyek, iszonyatos tempó, szinte minden oldalra jut valami cselekmény, amitől egy perc üresjárat sincs olvasás közben.

Könyvajánló: Sophie Mckenzie:Mióta meghaltál

Mit tehet egy anya, akinek halva születik a kisbabája? Próbálja tovább élni az életét, ami csak halvány másolata annak, amit élnie kellene. És mit tegyen,…

Könyvajánló: Stephen King: Joyland

King legújabb regénye ismét magával ragad utánozhatatlan stílusával, jellemábrázolásával, sőt a könyv befejezése után pár nappal is azt érzem, tovább olvasnám Devin Jones életét, amelyen…

Könyvajánló – Paula Daly: Milyen ​anya az ilyen?

Lisa Kallistó, a jeges tóvidéken élő háromgyerekes anya pont olyan, mint a többi agyonhajszolt anyuka. Tökéletesnek látja mások életét, de úgy érzi, a sajátján nem…