Könyvajánló: Varga Csaba Béla: Hetedíziglen

Ez a könyv úgy kezdődik, hogy már zajlik. Nincs időhúzás, a szerző nem akarja felvázolni, hogy „akkor most itt vagyunk, és ez meg ez azért történik, mert…” Nem, Varga Csaba Béla belecsap abba bizonyos lecsóba, és már az első oldaltól az arcunkba kapjuk az akciót, a földönkívülieket, és az általuk ígért szép jövő reményét, hogy aztán fokozatosan ismerjük meg a teljes képet a miértekről.

Hamarosan kiderül, hogy nem mindenki örül a n’himek – ők a földönkívüliek – megjelenésének, és az is, hogy ez az ódzkodás nem alaptalan. Nagyon jól felépített regénnyel van dolgunk, ahol annak ellenére, hogy az első oldalakon rengeteg szereplő tűnik fel, idővel minden a helyére kerül, úgy, hogy nekünk, olvasóknak semmi más dolgunk nincs, mint hagyni, hogy áradjon körülöttünk és bennünk a történet. Varga Csaba Béla – egy fiatal magyar szerző, ötvenen innen, negyvenen túl – úgy elégíti ki a sci-fi rajongók igényeit, hogy közben nem érezni azt, hogy bárkinek is szeretne megfelelni. Ez kérem az írói véna.
Van egy Kevin nevű főhősünk, akit azért kezd üldözni a hatóság, mert feltételezik róla, hogy ő egy féreg – jelen esetben ez azt jelenti, hogy egy rosszindulatú földönkívüli faj egyede, aki ezáltal nemcsak az emberek, hanem a n’himek ellensége is. Kevin persze kicsit úgy érzi magát, mint Josef K. A per című Kafka-regény főhőse, ám mivel senki nem hisz neki, kénytelen menekülni, és eme üldöztetés végén el is jutunk az imént említett úriember egy másik munkájához, Az átváltozás címűhöz. Ettől a ponttól kezdve pedig az események olyan fordulatot vesznek, amit a szerzőn kívül senki sem láthatott előre.
És éppen ezért van megkötve a kezem, hiszen bármit írnék magáról a cselekményről, azzal csak csorbítanám az olvasásélményt. Tehát csak, mintegy címszavakban néhány gondolat.
A Hetedíziglenben igen sok a bibliai és mitológiai utalás, de olyan nagyszerűen van beépítve a cselekménybe, hogy egyáltalán nem zavaró, sőt én olykor már vártam, hogy mi lesz a következő „áthallás”. (A legegyértelműbb Ádám és Éva megjelenítése, de kapunk özönvizet is, meg csodatételeket, ám a kedvencem Atlasz figurája, egyszerűen zseniális!)
A másik irigylésre méltó teljesítmény a mű feszessége, dinamikája. A több szálon futó cselekmény egy pillanatra sem lesz fárasztó a nézőpontváltásoktól és a sok-sok új információtól. Ráadásul a világunktól teljesen idegennek tűnő dolgok, események, lények úgy vannak leírva, hogy hamar természetessé válnak. És mindamellett, hogy igen sok akció és intrika van belesűrítve ebbe az 500 oldalba, a mű végére minden kérdésünkre választ kapunk úgy, hogy szinte önmagát fejti meg a történet.
Ez a regény nem akarja megváltani a világot, mégis jóval többnek érzem, mint egy átlag sci-fit. Egyszerűen jó volt olvasni, és hagyni, hogy kiragadjon a hétköznapokból, szórakoztasson és elgondolkoztasson.
Ami pedig már csak a hab a tortán, hogy mindez egy magyar szerzőnek köszönhető.

Dobos Attila

Kiadó: Delta Vision
Megjelenés éve: 2013
Terjedelem: 502 oldal