Könyvajánló  – Veres Attila: Odakint sötétebb

Veres Attila író, forgatókönyvíró 1985-ben született és az első könyve az Odakint sötétebb, ami talán az első magyar wird regény. Ez a fajta természetfeletti horror az H. P. Lovecraft által kidolgozott nonfiguratív költészetet mélyen tükrözi.
Az Agave Kiadó gondozásában megjelent könyv a fantasztikum és valóság kettős mezsgyéjén mozog. Be kell vallanom sosem voltam kimondottan oda a horrort műfajáért, főleg ha csak a vérengzés és az értelmetlen öldöklés a cél, bármilyen mögöttes tartalom nélkül.
Nos, természetesen Veres Attila könyvéből sem hiányzik a vér, félelem és rettegés, de ami különbség egy átlagos horror és az Odakint sötétebb közt, az hogy mindezen elemeket az író egy hatalmasan mély belső tartalommal tölti meg.

Egyszerűen lenyűgöző a könyv kozmológiája, vallási irányzatok különböző próféciáit fonja egybe mesterien az író, amit úgy hiszem néhol még a védikus világképnek megfelelő utalásokkal is fűszerez.
Az írás spoilereket tartalmazhat.
A regény, az átlagos szereplők igencsak átlagos életével indít.
Gábor a főhős egy gyökereit kereső, a világban önmagát nem találó fiatal fiú, akit az apja kicsiként elhagyott. A regény további szereplői is kicsit megfásult, kissé színtelen karakterek, mintha kiégtek volna a világ csendjében felrejlő misztikum zajától.
Az író egy különleges, apokaliptikus világba kalauzol el minket, aminek helyszíne mindössze egy kicsiny elszeparált magyar honbéli területre korlátozódik, ahol is a 80-as években megjelenik egy különleges állatfaj az úgynevezett „cellofoidák”, melyek hatalmas csápokkal rendelkező pókszerű lények. Ezen, kicsiny helyszín szintúgy kis szereplőgárdáján keresztül mutatja be az egész világ pusztulását a történet.
A regényben, noha kicsit nehezen indulnak be az események, mégis már az első felvonásban tapasztalható egy „valami lóg a levegőben” érzés, a vihar előtti csend.
Különleges álmok és a valóság váltják egymást, mint apró mozaikkockák, melyeket a regény végére rakosgathat össze az olvasó, ha kellőképp odafigyelt az apró részletekre. A földön megjelent szörnyek kinézete már épp elég sokkhatást keltő, mégsem tőlük fél igazán az ember, megérzésszinten van valami egészen rettenetes… odakint, a sötétben, egy szörnyeteg ott a mélységekben, aki megélt világkorszakokat különböző emberek testébe férkőzve.
A könyv második felében az események gyors fordulatot vesznek, és kezd összeállni a kép. A regényben végig jelen van a nemzés, a teremtés misztériuma, melyben fokozatosan felsejlik egy teozófikusnak mondható, ugyanakkor néha nihilisztikus világkép.
A könyvet lezáró szakasz, a totális összeomlás, feloldódás a végtelenben. A művet a fejezetek elején található apró kis szegmensek, bekezdések színesítik, melyek létező könyvekből, médiából származó fiktív bejegyzések pl: A Krúdy-féle Álmoskönyvből való cellofoidákra vonatkozó apró szösszenet.
„Cellofoida: az álomban feltűnő cellofoida nagy, alapvető változást jelent.
A mozgó cellofoida az idő múlására emlékeztet. Ha a cellofoida a vállon ül, az egy barátság megszakadását vetíti előre.”
Az apokaliptikus jelenéseket a föld lakossága, ahelyett, hogy Las Vegast csinálnának a helyből a különleges lények miatt, csak szürke kisegérként, bioorganikus robotként szaladgálnak körbe-körbe az élet mókuskerekében, nem is érzékelvén a közelgő véget, ami iszonytató sebességgel száguld feléjük. Eme regényt, azon olvasók számára ajánlom, akik nem a tv zaja melletti űr kitöltésének kedvéért vesznek a kezükbe egy könyvet, hanem szeretnének jobban elmerülni e különleges, hátborzongatóan mély, tereket átívelő, tudati mélységekben lubickoló sztoriban.

Kacsik Viktória

Kiadó: Agave Könyvek
264 oldal
Kötés: puhatáblás, ragasztókötött
ISBN: 9789634192961