Néha nem árt egy kilencéves szemével látni a világot. Főleg nem egy olyanéval, mint Milo, akinek retinitis pigmentosája van, ami azt jelenti, hogy mindössze egy kulcslyuknyi helyen látja a világot. De ezen a pici résen át többet lát, mint a felnőttek.
Sajátos kis világában Milo Nagyi szeretetét, Hamletet, a törpemalacot, depressziós anyukáját, és Tripit, a szíriai menekültet is másképp látja. Mikor szeretett dédmamája idősek otthonába kerül, megesküszik, hogy egyrészt kihozza onnan, másrészt fényt derít az ott folyó igazságtalanságokra. Ezeket azonban ő látja csak: hogy az idősek csak vizes kruplit kapnak kevés hússal, hogy időnként altatót adnak nekik, hogy ne jelentsenek gondot, és hogy mindezt szép cukormázzal vonják be, amikor ellenőrzés érkezik, hogy a város legjobb idősek otthona pályázat versenyéhez megnézzék a Nefelejcs Otthont is.
Ő veszi csak észre, hogy az anyukája (mióta Apa meglépett a Macájával) csak fogyasztótablettákat eszik csokis keksszel, és minden vendégét elveszíti a kozmetikában, ahol dolgozik, még Mrs. Bundást is. Arról most itt ne essék szó, hogy Mrs. Bundást mitől is hívják így egy kozmetikában, ahol a gyantázás a fő profil…
Szerencsére Hamlet, a türpemalac igazából mindent megért, mert Milonak nincsenek barátai, a felnőttek világában jobban mozog, mint a kortársai közt, akik csak azt látják benne, hogy egy vaksi, béna kissrác, aki megszólalni sem mer, ha kérdezik.
Pedig Milo egy igazi harcos. Tényleg fényt derít az igazságtalanságokra, és még nem kevés szimpátiát is kiharcol a sokszor nem túl szimpatikus szereplőknek.
A végén mindenki megjelenik: még apa is, aki elment a Macájával, Nagyi kiszabadul a gonosz Thornhill nővér karmai közül, és Milo anyukájára is rátalál a szerelem. De a könyvben nem a happy end a legjobb, és nem is csak azzal van tele. Sokkal fontosabb egy olyan világot látni, amiben van jó és rossz, fekete és fehér. Mint a gyerekek világában.
Még valamire megtanít: megbocsátani. Elhinni, hogy nem lehet mindig őszintének, egyenesnek lenni, hogy az érdekek, a felnőtt világot mozgató erők néha legyőzhetetlennek látszanak. Talán csak egy kis lyuk kell hozzá, hogy másképp lássa az ember.
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Oldalszám: 392 oldal
Méret: 197 mm x 130 mm
Kötés: Kartonált
ISBN: 9789632934747
Related Posts
Két tény: sosem szerettem a meséket, Jodi Picoult a kedvenc kortárs íróm. Jelentem, a kedvencem és lánya írtak egy olyan tündérmesét, amit az utolsó percéig…
Hát, először arról, hogy mi nem tetszett ebben a regényben. Jó, most pedig arról, hogy miért volt Picoult-nak ez a könyve is zseniális. Valószínűleg a…
A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt megvolt? Igen? Oké. Az analfabéta, aki tudott számolni is megvolt? Igen? Oké. Akkor meg minek olvasod…
Itten van ez az Eaten-trilógia, ami bizony rögvest felkeltette az érdeklődésemet, amikor a dögkeselyűk elkezdték ‘csiripelni’, hogy lesz egy jóféle kannibálos könyv. Valószínűleg nem stimmel…